2010. december 19., vasárnap

A Nap cirkusza


Talán nem állok egyedül azzal, hogy a Cirque du Soleilről sokáig azt hittem, hogy francia. Holott az 1984-ben alapított, immár ezer artistát foglalkoztató cég kanadai, a tulajdonos, Guy Laliberté tűznyelőként hajdanában Quebec utcáin szórakoztatta a járókelőket.

Jelenleg a világ különböző részein 22 műsoruk fut párhuzamosan, ezek mindegyike valamilyen témát - történetet dolgoz fel. A művészek végtelenül profi kiképzést kapnak, napi nyolc órát próbálnak. Ez az összeszokottság teszi lehetővé, hogy a színpadon a szereplők improvizálhatnak, bizonyos kereteken belül persze.

A soknemzetiségű társulatban családias a hangulat, nagy az összetartás. A francia név ellenére a közös nyelv az angol.

December első felében léptek fel Budapesten a Saltimbanco című előadással, és ebből az alkalomból több újságban jelent meg beszélgetés Boi Gergellyel, a nemzetközi társulatnál dolgozó kevés magyar egyikével, aki a montreali bázisról így beszélt: "Olyan Margitsziget-területű a központ, óriási próbatermekkel, kosztümgyárakkal. Az egy munkahely, ott megy a kiképzés, vannak apartmanok, szolgáltatások. Mindent alánk raknak a kajától a nyelvtanárig, és van akrobatika meg színészképzés. Elájultam, amikor először megláttam."

2010. november 30., kedd

Gyilkos statisztika

Ma tette közzé jelentését a Kanadai Statisztikai Hivatal a leggyakoribb halálokokról a 2007-es év adatai alapján.

Az össznépességen belül a rák az első, 30 %-kal. Második helyen a 22 %-os szívbetegség áll. 6%-ért felel az agyérkatasztrófa, szép magyar szóval sztrók. A dobogóról leszorult, de az első tízbe tartozó halálokok sorrendben: krónikus alsó légúti betegségek, balesetek, cukorbetegség, Alzheimer-kór, influenza és tüdőgyulladás, vesebetegségek, öngyilkosság.

A lista gyakorlatilag nem változott 2000 óta.

Ha a korcsoportokat vizsgáljuk, a fiatal felnőtteknél (15 és 34 év között) az öngyilkosságok és a balesetek, majd 35 és 74 év között a rák, míg 85 éves kortól a szívbetegségek vezetnek.

A rák 55 és 64 év között arat leginkább, e korcsoportban a halálozás 48 %-a írható a számlájára.

A nemek között a legjelentősebb különbség az, hogy a férfiak háromszor gyakrabban követnek el öngyilkosságot.

A nőknél az Alzheimer-kór okozza az elhalálozások 70 %-át. Itt kell megjegyezni, hogy a rákbetegségek közül a nőket az emlőrák fenyegeti leginkább, kilenc nőből egynél diagnosztizálják és huszonnyolcból egy belehal.


2010. november 22., hétfő

Korrupció és politika

Egy múlt heti közvélemény-kutatás szerint Quebec lakosainak 75 százaléka gondolja úgy, hogy a tartomány korrupt, és 62 százalék jelezte, hogy nem bízik a helyi politikusokban. Meglehetősen negatív hozzáállás, gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy folyamatosan mekkora botrányok rázzák meg a közéletet.

Bár a Macleans magazinban már szeptemberben megjelent egy cikk, amely Quebec tartományt a legkorruptabbnak nevezte az országban, a bomba nagyjából két hete robbant, amikor több helyi vezetőről nagyon kínos hírek kerültek napvilágra. Például Mascouche-ban, ami Montreal egyik külvárosa, a polgármester nemcsak pénzt kért, hanem egy egész házat ajándékba az egyik építési vállalkozótól bizonyos szerződésekért cserébe.

És azóta egyre durvább dolgok derülnek ki maffia-kapcsolatokról, védelmi pénzekről, befolyással való üzérkedésről és párt- illetve kampányfinanszírozásról. Mindezek ellenére vagy éppen ezért Charest tartományi miniszterelnök egyelőre elzárkózik attól, hogy vizsgálóbizottság álljon fel.

Egy biztos: Quebec-ben az adófizetőknek közel harmadával többe kerül ugyanaz az útszakasz megépítése, mint bárhol máshol Kanadában. Ez a tény önmagában sokat elárul a közélet tisztaságáról.

2010. november 14., vasárnap

Francia-kanadai felesborsó leves

Kanadában nagyjából 6,5 millió francia-kanadai él, a többség Quebec tartományban. Innen származik ez az étel, ami annyira elterjedt, hogy gyakran magukat a francia-kanadaiakat is pea soup-nak azaz borsólevesnek nevezik-nevezték, ami persze  távolról sem mondható ildomosnak. Ez egyben arra enged következtetni, hogy hajdanában e népcsoport anyagi helyzete többnyire nem volt túl rózsás, ezért voltak kénytelenek sűrűn fogyasztani ezt a szegényember-eledelt. Egy nagyon jóízű, ugyanakkor igazán olcsó és laktató leves receptje következik.

1/2 kg sárgaborsó, amit előző este beáztattunk vízbe
1/4 kg füstölt hús vagy húsos szalonna egészben
1/2 csésze feldarabolt szárzeller
1/4 csésze lereszelt sárgarépa
1/4 csésze felaprított petrezselyemzöld
1 nagy fej hagyma apróra vágva
1 babérlevél
1 kiskanál borsikafű

őrölt fekete bors

Az összes hozzávalót egyszerre feltesszük főni 2 liter vízben. Két órai főzés után a leves kész. Ilyenkor szokták a füstölt húst vagy szalonnát kivenni és feldarabolni, majd visszatenni. Ennyi az egész.

A borsikafű (azaz csombor) helyett lehet más zöld fűszert használni, pl. zsályát.

2010. október 31., vasárnap

A kanadai himnusz

A történet 1880-ban kezdődött, amikor a francia kanadaiak első országos gyűlése alkalmából a Keresztelő Szent János Társaság felkérésére Calixa Lavallée (1842-91) zeneszerző és Sir Adolphe-Basile Routhier (1839-1920) megalkottak egy kellőképpen hazafias költeményt, amely sikert aratott, hogy aztán egy időre elfelejtődjön.


1901-ben, a majdani V. György látogatásakor hangzott fel újra. Öt évvel később született meg az első angol fordítás, és több próbálkozás után végül Robert Stanley Weir 1908-as átültetése lett a befutó. Az első világháború kitörésekor már ez volt a legnépszerűbb lelkesítő dal az európai harctérre induló katonák körében. 1927-ben vált hivatalossá az iskolák tanulói számára. Az Isten óvd a király(nő)t mellett sokáig ezt énekelték ünnepélyek alkalmából. 1980-ban lett Kanada hivatalos himnusza.

Az eredeti francia szöveg magyarul nagyjából ezt jelenti:

Ó Kanada!
Őseink hona,
Homlokodat dicsőséges virágkoszorú
övezi.
Ahogy karod kész a kardforgatásra,
Ugyanúgy kész a keresztet vinni.
Történelmed a legragyogóbb hőstettek
sora.
Hitben megedzett bátorságod
Megvédi otthonainkat és jogainkat.

Az angol nyelvű változat szintén nagyon emelkedett, noha kevéssé hasonlít a franciához:

Ó Kanada!
Honunk és hazánk!
Az igaz hazaszeretet minden fiadnak kötelessége.
Sugárzó szívvel nézzük felemelkedésed,
A hű észak, erős és szabad!
Mindenütt,
Ó Kanada, őrködünk feletted.
Isten tartsa meg országunkat dicsőnek és szabadnak!
Ó Kanada, őrködünk feletted.
Ó Kanada, őrködünk feletted.



2010. október 18., hétfő

A híres ötös


A nők is emberek! - 1929. október 18-án hozta meg a Királyi Államtanács ezt a meglepő döntést és ezzel a korai feminizmus nagy lépést tett előre: ezentúl nem csak és kizárólag férfiak ülhettek a szenátusban. A korabeli álláspont ugyanis addig mindig egy 1876-os bírói ítéletre hivatkozott, mely szerint a nők büntethetők, de jogaik vagy kiváltságaik nincsenek.

Barbara Paterson szobra azt a pillanatot ábrázolja, amint az ügy élharcosai üdvözlik győzelmüket.

Emily Murphy ( író, 1868-1933) a fő kezdeményező, széke mellett áll. Nellie McClung (író, 1873-1951) tartja fel a nagyszerű hírt címlapján közlő újságot, mellette Irene Parlby (politikus, 1868-1965, később az első női miniszter Albertában és mindössze a második az egész Brit Birodalomban). Louise McKinney (politikus, 1868-1931, az első nő , akit brit törvényhozó testületbe beválasztottak) és Henrietta Muir Edwards (újságíró, 1849-1931) az asztalnál ülnek és teáznak.

Az eredeti szobrot Calgary-ban avatták fel 1999-ben, és pontosan tíz éve, 2000. okt. 18-tól áll egy másolat Ottawában, a parlament épületénél. De
a megtekintéshez nem muszáj oda elzarándokolni, postai bélyegen és az ötven dolláros bankjegyen akár nap mint nap találkozhat vele az ember.

2010. október 4., hétfő

Negyven éve történt - az októberi válság

1970. október 5-én az FLQ (Front de Libération du Québec azaz Quebec-i Felszabadítási Front, amely 1963-tól közel száz bombát robbantott és addigi legvéresebb akciója a tőzsdén 27 sebesült áldozattal járt) fegyveresei elrabolják a brit kereskedelmi ügyvivőt, James Cross-t. Az emberrablók követelései közt szerepel bebörtönzött elvtársaik szabadon bocsátása és kiáltványuk közzététele, illetve 500 000 dollár váltságdíj és a szabad eltávozás lehetősége.

Október 10-én az FLQ egy másik sejtje túszul ejti Pierre Laporte tartományi munkaügyi minisztert. Ekkor a tartományi kormány a kanadai hadsereg segítsé
gét kéri a rend fenntartása érdekében. Trudeau miniszterelnök szükségállapotot vezet be és felfüggeszti a polgári szabadságjogok gyakorlását.


Október 17-én egy kocsi csomagtartójában megtalálják Laporte holttestét. Novemberben egy rajtaütés során az őt meggyilkolók közül egyet elfogna
k, a többiek decemberben kerülnek rács mögé.


December 3-án bukkan a rendőrség a Cross-t f
ogvatartók rejtekhelyére. A terroristák elengedik a túszt és Kubába repülnek.

December 28-án a hadsereg kivonul, hiszen a helyzet normalizálódott. Közvélemény kutatások szerint a kanadaiak túlnyomó többsége úgy ítéli meg, hogy a kormány jól kezelte a válságot.

2010. szeptember 30., csütörtök

Nanaimo szelet

Kanadai édesség, amelynek leírása nyomtatásban először állítólag egy jótékony célú szakácskönyvben jelent meg az 1950-es években. További részletek és adatok megtalálhatók a Wikipédiában, ahol külön szócikk (http://en.wikipedia.org/wiki/Nanaimo_bar) foglalkozik e három rétegből álló sütemény történetével. Akárhogy is volt, az tény, hogy 1986-ban Nanaimo város polgármestere pályázatot írt ki arra, hogy megtalálják a legigazibb receptet. Íme a győztes:

1. réteg - alaplap

1/2 csésze (110 g) vajat,
1/4 csésze (50 g) cukrot és
5 evőkanál kakaóport (nem instant!) összeolvasztunk. Hozzáadunk
1 kissé felvert tojást és kevergetve sűrűre főzzük. A tűzről levéve
1 és 1/4 csésze graham kekszmorzsa (vagy más ledarált keksz),
1/2 csésze (60 g) darált mandula és
1 csésze kókuszreszelék kerül bele. Egy 20x20 cm-es szögletes formába belenyomkodjuk (alá érdemes egy folpack lapot vágni, hogy egyszerű legyen majd kiszedni a kész süteményt a formából).

2. réteg - krém

1/2 csésze (110g) vajat,
2 evőkanál és 2 teáskanál (40 ml) tejszínt,
2 evőkanál nem főzős vanília pudingport és
2 csésze (400 g) porcukrot habosra keverünk.

3. réteg - csokoládémáz

100 g étcsokoládét és
30 g vajat alacsony hőmérsékleten összeolvasztunk, ha kissé kihűlt, a sütemény tetejére öntjük.

Megjegyzés:
A családomnak nagyon ízlett, de a krém szerintem így túl édes, igazából már az elkészítés közben is nagyon vacilláltam, hogy sokkal kevesebb cukor is elég lenne, de nem akartam eltérni a hiteles forrástól.

1 csésze= 250 ml

2010. szeptember 29., szerda

Karizmatikus miniszterelnök

Pierre Trudeau 1968 és 1979, majd 1980 és 84 között volt kormányfő. Ő az a kanadai miniszterelnök, akinek nevét hazáján kívül is nagyon sokan ismerték.

1919-ben született gazdag Montreal-i család gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a jezsuita Jean-de-Brébeuf kollégiumban végezte, ahol nacionalista, sőt egyenesen fasiszta eszmék hatottak rá és diáktársaira. A jogi egyetem befejezése után került a Harvard-ra, majd Párizs és London következett. Az ötvenes években szovjetunióbeli utazása miatt az USA-ban feketelistára került. Külföldi tapasztalatai és tanulmányai fokozatosan megváltoztatták politikai nézeteit, és 1965-ben belépett a Liberális Pártba.


Amikor 1967-ben Pearson
leköszönt, a generációváltás jegyében a kanadai ifjúság bálványaként Trudeau lépett helyére. Miniszterelnöki karrierjének legnehezebb pillanatait a Quebec-i szeparatisták okozták, de erős kézzel úrrá lett a válságon. Nevéhez fűződik a kétnyelvűségi törvény. Célja az igazságos társadalom volt, ennek jegyében az általános egészségbiztosítás elkötelezett híve volt.
A nemzetközi politikában sokat tett a hidegháborús feszültség enyhítéséért.

Ellentmondásos egyénisége és playboy életstílusa miatt kortársai vagy nagyon szerették vagy mérhetetlenül kritizálták.

Tegnap volt halálának tizedik évfordulója.

2010. szeptember 24., péntek

Az első kanadai bélyeg

A mai fogalmaink szerinti Kanada nem is létezett - hiszen csak 1867-ben egyesültek az észak-amerikai brit tartományok - , amikor a sokoldalú Sandford Fleming ( mérnök és feltaláló, többek között a CPR vasúthálózat tervezője, a kanadai tudományos akadémia alapító tagja, az egységes időzónák bevezetésének utóbb lovaggá ütött élharcosa) megalkotta az első kanadai bélyeget.


Akkoriban minden bélyeg az uralkodót ábrázolta, el lehet képzelni hát a megrökönyödést: a korona és a királynő monogramja (VR = Victoria Regina) alatt egy hód képe foglalja el a középső részt, a tervező szerint a kanadai nép szorgalmát, leleményességét és kitartását jelképezve.


Errefelé később történt még ennél is faramucibb eset bélyegügyben. 1860-ban Új Brunswick postamestere, Charles Connell az ötcentes bélyegen önhatalmúlag lecserélte a királynőt és a saját arcmását biggyesztette a helyére. Ebbe aztán sajnálatosan bele is bukott, az inkriminált bélyeget pedig (szinte) mind bevonták.


A vöröses színű, nem fogazott 3p azaz 3 penny értékű hódos bélyeg azonban az 1851. ápr. 23-i kiadása után használatban maradt, és noha nagyszerű újításképpen a hátoldala enyvezett volt, nem ragadt igazán jól. A piacon manapság egy kiváló állapotban lévő példány akár 34 000 dollárt is érhet.






2010. szeptember 16., csütörtök

Botanikus kert a Vancouver-szigeten


Butcharték a portland cementből gazdagodtak meg a XIX-XX. század fordulóján. Amikor a házuk melletti kőfejtő már kimerült, a feleségnek, Jenny Butchartnak nagyszerű ötlete támadt: lovaskocsikkal termőföldet hozatott a holdbéli tájra emlékeztető vidékre, majd beültette növényekkel. Ez lett az Elsüllyedt kert. A ház tengerre néző oldalán 1908-ra készült el a japánkert, majd a teniszpálya helyén az olasz. Aztán a veteményeskert 1920-ban átalakult rózsakertté.


Ekkor már évente legalább ötvenezren keresték fel az időközben Benvenuto (olaszul Isten hozott) névre keresztelt birtokot. A a park szépségeit élvezhették Butchart úr díszmadarai is, pávák, kacsák, galambok és egy meglehetősen embergyűlölő papagáj.

Nemcsak növények és madarak kerültek ide a világ sok szegletéből, hanem szobrok és szökőkutak is. A legismertebb ezek közül a bronz vaddisznó, amelynek a szóbeszéd szerint
szerencsét hozó orra fényes a sok simogatástól. A szobor 1620-ban készült márvány eredetije Pietro Tacca műve és a firenzei Uffizi-ben található.


A botanikus kert ma is a Butchart leszármazottak tulajdonában van. Évente közel hétszázféle dísznövényből egy millió tő kerül kiültetésre, hogy a látogatók márciustól októberig folyamatosan gyönyörködhessenek a virágokban, melyek magvait akár meg is vásárolhatják.

2010. augusztus 29., vasárnap

Kanadai hősök 3.


2004, azaz a CBC A legnagyobb kanadai című műsora óta tudható, hogy a kanadaiak szerint Tommy Douglas tette a legtöbbet az országukért.

Az 1904-ben Skóciában született Thomas Clement Douglas kisgyerekként került Kanadába. Egy baleset után csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, és szüleinek nem volt pénzük a szükséges operációra. Úgy menekült meg az amputálástól, hogy egy híres sebész felajánlotta, ingyen elvégzi a műtéteket. E tapasztalat hatására lett az ingyenes egészségügyi ellátás elkötelezett híve. "Úgy éreztem, egy gyermek lába vagy élete sem múlhat azon, hogy a szülei képesek-e elegendő pénzt előteremteni."

A főiskola elvégzése után baptista lelkipásztor Weyburn-ben, ahol a nagy gazdasági világválság (1929-33) által okozott munkanélküliség és tömeges elszegényedés láttán vált szocialistává. 1935-ben jutott be a parlamentbe, majd amikor 9 év múlva pártja elsöprő győzelmet aratott, Douglas lett Saskatchewan (és egész Észak-Amerika) első szocialista miniszterelnöke.

Hivatali ideje alatt - ez összesen 18 évet jelent - rengeteget tett a tartományért: megváltoztatta az oktatási rendszert, utakat, szennyvízhálózatot és villanyvezetéket épített, de a legfőbb hozzájárulása az ország jólétéhez a Medicare rendszer megalkotása és bevezetése a tartományban, az orvostársadalom ellenkezése ellenére. A Saskatchewan-i sikerek alapján ezt a példaértékű egészségbiztosítási rendszert később egész Kanadára kiterjesztették.

Tommy Douglas (aki mellesleg Kiefer Sutherland nagyapja) 1981-ben megkapta a Kanada-rendet, a legmagasabb polgári kitüntetést. 81 évesen, 1986-ban hunyt el.

2010. augusztus 22., vasárnap

La tour CN tower

1976 nyarán, 40 hónapig tartó építkezés befejeztével nyílt meg a CN torony, Toronto városának jelképe. Évente nagyjából 2 millió látogató keresi fel az 553,33 méter magas "világcsodát", amely meghatározza a városképet.

Nem pusztán a nagyravágyás hozta létre a hatalmas építményt, hanem gyakorlati okokból is szükség volt egy távközlést segítő toronyra, hiszen a hatvanas évek városfejlesztése teleszórta Torontót felhőkarcolókkal, és a régi átjátszók jelei nem jutottak el akadálytalanul mindenhová. A megnyitás óta viszont még észak-amerikai mértékkel mérve is kiemelkedően jók a vételi viszonyok a térségben.

A turisták azonban egészen másért szeretik. 58 másodpercnyi liftezés után lehet feljutni 346 méterre, a kilátóhoz, ahol akár a lassan forgó étteremben ülve is élvezhetik a nagyszerű látványt. Ha ennél is többre vágynak, újabb jegy vásárlásával még feljebb juthatnak, és 447 méteres magasságból - kedvező időjárási viszonyok mellett - állítólag akár 160 kilométerre is akadálytalanul elláthatnak. Kalandvágyóknak ajánlott az üvegpadlós szint és az ugyanitt található szabadtéri kilátó, ahol 342 méterrel a föld felett fújja hajukat a szél.

A CN eredetileg az építtető Canadian National vasúttársaságra utalt, de minthogy ma már szétváltak útjaik, a hivatalos álláspont szerint a torony neve Canada's National Tower azaz Kanada nemzeti tornya, de ez lényegtelen, mert soha senki nem nevezi teljes nevén.

A torontóiak büszkesége immár 34 éve a világ legmagasabb tornya, legalábbis még a 2010-es Guinness-ben is így szerepel.

2010. augusztus 5., csütörtök

Mottók és jelmondatok

A konföderáció atyja, Sir Samuel Tilley már 1866-ban kiválasztott egy latin sort a 72. zsoltárból, ami aztán 1921-ben lett Kanada hivatalos mottója: A mari usque ad mare, vagyis a tengertől egészen a tengerig.
Nincs mindegyik országrésznek latin jelmondata, sőt, a Yukon és az Északnyugati Területek semmilyen mottót nem használnak.

Nunavut, azaz a legősibb és egyben legifjabb, 1999 óta i
nuktitut nyelven írja fel címerére: Nunavut Sanginivut - Földünk a mi erősségünk.

Quebecnek természetesen francia a jelszava, 1883-ban Eugene Taché, a tartományi címer megalkotója választotta: Je me souviens (= emlékezem). Elvileg ez a hagyományokra, a francia nyelvre és a római katolikus vallásra vonatkozik, a vérmes elszakadáspártiak azonban inkább mindazokra a sérelmekre kívánnak ezzel emlékezni, amiket az angol nyelvű többségtől kellett elszenvedniük.

Ut incepit fidelis sic permanet - ez ellenben Ontario jelmondata, nagyjából annyit tesz Hűséges maradt a kezdettől fogva. A brit koronához hű lojalistákról szól, akik az amerikai függetlenségi háború alatt és után érkeztek Kanadába. Szintén rájuk utal Új Brunswick mottója, Spem reduxit, visszahozta a reményt.

Új Skócia címerén két összekapcsolt kéz felett ez olvasható: Munic haec et altera vincit (= ez megvéd és a másik legyőz).

Edward Herceg Sziget jelmondata igencsak tényszerű: Parva sub ingenti, apró a hatalmas mellett. Alberta viszont erős és szabad - Fortis et liber, míg Manitoba dicsőséges és szabad - Gloriosus et liber.

Brit Kolumbia természeti szépsége ihlette a következőt: Splendor sine occasu azaz romlatlan ragyogás.

A sok emberből származik erőnk ( Multis e gentibus vires) hirdeti Saskatchewan.

Új-Fundland visszanyúl a Bibliához: Quaerite prime regnum dei, keressétek először Istennek országát (Máté 6.33).






2010. július 25., vasárnap

Calgary Stampede


Alberta tartomány fővárosának lakossága
minden év júliusában legalább a kétszeresére nő, mert a világhírű Stampede - amit előszeretettel neveznek a világ legnagyobb szabadtéri rendezvényének - ilyenkor több mint egymillió embert vonz ide.


A történet majdnem száz éve kezdődött, amikor egy amerikai mutatványos, Guy Weadick a rendes évi ipari-mezőgazdasági kiállításra Calgary-ba érkezvén meggyőzött néhány helyi pénzembert arról, hogy itt érdemes lenne megszervezni egy nagyszabású vadnyugati műsort. Hozatott vadlovakat és bikákat, a város megépítette ehhez a rodeó arénát és olyan magas díjakat tűztek ki, amivel mindenhonnan idecsábították a cowboyokat. Ez a legelső, hat napos stampede 1912. szeptemberében teljes sikert aratott, és az akkori plakáton látható befektetőknek nem kellett megbánni azt, hogy nevüket és pénzüket adták az eseményhez. Aztán pár év szünet következett, de az első világháború végeztével, 1919-ben újra megrendezték a seregszemlét.

Közben a mezőgazdasági kiállítás látogatottsága nagyon visszaesett, és 1923-ban jött a gondolat, hogy a két eseményt vonják
össze. A növekvő népszerűség és a pénzügyi haszon hatására a város vezetői is hamarosan teljes mellszélességgel támogatták az immár évente megrendezett fesztivált.

Manapság a stampede tíz napja alatt Calgary vadnyugati díszbe öltözik és az utcákat ellepik a cowboy-ruhás gyerekek és felnőttek. Felvonulások, bemutatók, kiállítások, versenyek, koncertek követik egymást, vásári forgatag és igazi bulihangulat uralkodik. A középpontban természetesen a rodeó tíz versenyszáma van, ahol a győzteseknek 100, 000 dollár jár, és
a pokoli félmérföld, a lovasszekerek 1,15 milliós díjazású gyorsasági futama.



2010. július 16., péntek

Szentendre kanadai kivitelben



Ontario keleti részén, a Szent Lőrinc folyó mellett 24 hektáros területen fekszik Upper Canada Village, magyarul felső-kanadai falu, a skanzen, ahol visszaléphetünk a XVIII.-XIX. századba.

Létezését annak köszönheti, hogy az 1950-es években a folyóra vízerőművet terveztek, ami egyes vidékek elárasztásával járt. Ezekről a területekről mentettek át ide jellegzetes régi házakat, hogy ne tűnjön el teljesen az a kevés kézzelfogható múlt, amire Észak-Amerika visszatekinthet. A megnyitó 1961 nyarán volt, de azóta is folyamatosan gazdagodik a múzeumfalu.

A 40 épület és azok környezete úgy van kialakítva, hogy a látogatónak az legyen az érzése, valódi, élő és működő faluban jár. Az itteniek korhű ruhákban dolgoznak, ellátják a jószágot, fonják a gyapjút, őrlik a gabonát, sütik a kenyeret vagy éppen patkolják a lovakat, verik a vasat.

Mindig nagy élmény körbejárni, de sokféle fesztivált is tartanak további különlegességekkel. Májusban például megfelelő külsőségekkel megünneplik Viktória királynő születésnapját. A legjobb persze a gyerekeknek. Vannak külön számukra szervezett egynapos falulátogatások, de azt hiszem, az igazi a bentlakásos időutazó program lehet, amikor vasárnaptól péntekig élhetik a régi iskolások életét.

2010. július 1., csütörtök

Piros és fehér

Július elsején Kanada 143. születésnapját ünnepli. 1867-ben egyesítette ugyanis a brit észak-amerikai törvény Új-Brunswick és Új-Skócia gyarmatokat a Quebec-et és Ontario-t magába foglaló Kanada tartománnyal Kanadai Dominium néven. Sokáig az itt lakók - lévén híján mindenféle nemzeti érzésnek - nem emlékeztek meg erről. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megváltozzon.

Ma viszont már a kanadaiak büszkék országukra, így ezen a napon minden és mindenki pirosba és fehérbe öltözik, (még az éppen Ottawába látogató II. Erzsébet is). A főváros utcáin hömpölyög a tömeg, sokan arcukra kanadai zászlót vagy piros juharlevelet festettek. Az árusoknál elképzelhetetlen mennyiségű, nemzeti színekkel és szimbólumokkal díszített vacak kapható, az idei sláger a piros vuvuzela.

Szokás ilyenkor megnézni az őrségváltást a Parlament-hegyen, de persze rengeteg helyszínen vannak programok, koncertek, kiállítások, sportesemények, utcai előadások. A Jacques Cartier parkban például bennszülött meséket hallgatnak a gyerekek.

A főpolgármester - hagyományosan - reggelin lát vendégül több ezernyi nyugdíjast, megköszönve életük munkáját, mellyel hozzájárultak a város építéséhez.


A belvárosi Civilizáció-múzeumban ma délelőtt 50 boldog ember tette le az állampolgári esküt, majd énekelte el a kanadai himnuszt. A bevándorlási miniszter, Jason Kenney üdvözölte a legfrissebb kanadaiakat, akik 21 országból érkeztek.

Végül este
az Ottawa folyó feletti tűzijátékkal zárul a nap.

2010. június 26., szombat

Montreali pénzügyek




Noha irigylésre méltóan hangzik, hogy Montrealban az idei költségvetésben többlet mutatkozik, a polgármester, Gérald Tremblay óvatosságra int.

A héten készült el a jelentés, mely szerint a 4 milliárd dolláros éves költségvetésben április végével 62 milliós nettó többlet található. Ahhoz, hogy ezt helyén tudjuk kezelni, három tényezőre kell felhívni a figyelmet:

1 Tavaly ilyenkor 155 milliós volt a hiány.
2 Átlagos években viszont gyakran akár 100 milliós plusz volt várható.
3 Az idei bevételeket egyfelől alaposan megdobta az a legfelső bírósági döntés, melynek következtében a kikötő és a Radio-Canada elvesztette a magas ingatlanadó ügyében kezdeményezett pert és kénytelen-kelletlen befizette a 48 milliós elmaradt adót, másfelől a viszonylag enyhe tél miatt a városháza megspórolt 10 millió dollárt.

A jelenlegi pozitív szaldó ellenére akár 400 millióra rúghat majd a hiány az év végére. Erről leginkább a rendőrség tehet, ahol már most 17,6 millióval szállt el a költségvetés, főként a sportesemények biztosításáért kifizetett túlórapénzek hatására.

Az ingatag pénzügyi helyzet miatt döntött úgy a tavaly novemberben megválasztott polgármester, hogy a zárt ajtók mögött zajló megbeszélések helyett nyilvános, a világhálón élőben követhető vitát kezdeményez, ahol az ellenzék bevonásával keresik meg a kiutat.




2010. június 18., péntek

Kötelező olvasmány


Earle Birney Kanada: látlelet


Gimnazista föld esete,
serdülőkorba merevülten:
vihog és hirtelen öklöt ráz,
csillogó arc, esetlen küllem.
E kamasz a sportban csodás,
az egészségtől majd kicsattan:
vasárnap templomba viszik,
s ha vakarózik, csak titokban.
Nem olvas, legfeljebb medvékről,
érme- és röp-modell gyűjtő,
s egy kihívást sohasem hárít el.
A Nagybácsi cukorkával tömi,
de asztal mellett a neve hallgass.
Francia anyját nem tagadhatja le,
bár humora gyengébb, s ingatag alkat.
Sokkal inkább üt az apjára, ám
ha ezt hallja, homloka ráncban.
Más akar lenni, mint a többiek,
s álma, hogy első a világ-táncban.
Külön és külföldön élő szülők,
buzgó rokonság, birtokértő,
skizofrénia nincs kizárva,
felnő-e, mielőtt nem túl késő?


Kántor Péter fordítása, megjelent a Gótika a vadonban (1983, Európa Könyvkiadó) című kötetben

2010. június 7., hétfő

Csatornahajózás


A 202 kilométer hosszú Rideau csatorna Ottawa és Kingston között 1832-ben készült el. A britek eredetileg azért határozták el a megépítését, hogy biztonságos útvonalon haladhassanak a katonai szállítmányok. (A nagyszabású vállalkozást irányító John By ezredesnek utóbb életének hátralévő része nem volt elég ahhoz, hogy teljesen tisztára mossa nevét a pénzügyek kezelése miatt rá záporozó vádak alól.)

A méregdrágán megépült vízi út, mely 47 zsilipet, egy gátat, 16 tavat és két folyót foglal magába, fellendítette a vidék kereskedelmét és hozzájárult benépesedéséhez. A legszemléletesebben ezt Ottawa példája mutatja, ami az ezredesről elnevezett Bytown-ból nőtt ki.

Ma már csak kajakokkal, kenukkal és jachtokkal találkozhatunk a csatornán, amely 2007-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A vízi út május közepétől október végéig hajózható. A zsilipek ugyanúgy működnek, mint hajdan, és a zöldfülűek is minden nehézség nélkül áthaladhatnak.

Januártól, amikor kitűzik a zöld zászlót, korcsolyázók veszik birtokba a fővárosi szakaszát. (Pirossal jelzik, ha zárva, a sárga zászló jelentése: nem tökéletes, de használható.) Ez 7.8 km hosszú és benne van a Guinness rekordok könyvében, mint a világ legnagyobb természetes jégpályája.

2010. május 30., vasárnap

Tofino




A nevet hallva talán egy karamella jut eszünkbe, de a cukorkás üzletek polcainak átkutatása helyett inkább a Transzkanadai autópálya végpontját kell megkeresnünk Brit Kolumbiában.


A gyönyörű vidéket jó ötezer éve lakják emberek. Az európai jövevények egy spanyol hidrográfus, Don Vicente Tofino után nevezik el 1792-ben. Lassan-lassan kialakul egy kis kereskedőváros. Az első turisták az 1950-es években fedezik fel, de az idevezető utat ekkor még csak a hétvégeken használhatják, amikor a fakitermelők éppen pihennek. 1971-ben lesz a Csendes-óceáni partvidék nemzeti parkjának (Pacific Rim National Park) része, majd 2000-ben az ENSz bioszféra rezervátummá nyilvánítja.

Közben zajlott a természetvédők hatalmas küzdelme a fakitermelőkkel, mely 1993-ban nagyjából ezer aktivista letartóztatásához vezetett, de végül sikerült megakadályozni a tervezett tarvágást. Az itteniek elkötelezettségét bizonyítja egy másik csata is, amit 2001-2002-ben a városközpont 800 éves fájának megmentéséért folytattak.

Ma az 1 500 lakosú városka évente 750 000 - 1 000 000 látogatót fogad. Az aktív pihenésre vágyók szörfözni, horgászni, golfozni, kajakozni és vitorlázni járnak ide. Sokaknak van kedve bálna-, medve- és madárlesre indulni vagy a közeli, forró vizű források élvezetének hódolni.

És hogy megmaradjon Tofino olyannak, amilyennek mindenki szereti, a kisváros egyedülálló lépésre szánta el magát: kapuja zárva marad a gyorséttermi és kiskereskedelmi láncok előtt.




2010. május 21., péntek

Halálos tavasz

Mi, magyarok szeretjük azt gondolni, hogy máshol sokkal jobban és okosabban folynak a dolgok. Hát ... Ha közelebbről megnézzük, bizony nagyon gyakran kiderül, hogy az élet sehol sem fenékig tejfel.

Rengeteg szó esik nálunk a bicikliutak építésének szükségességéről. És ebből a szempontból Quebec valóban paradicsom, a nagyjából 3,5 millió kerékpárosnak irigylésre méltó hosszúságban áll rendelkezésére kiváló minőségű út. A Route Verte - azaz Zöld út - majd 4 200 kilométeres Montreal pedig ritkaságszámba megy, mert az észak-amerikai városokra nem jellemző, hogy a belvároson keresztül védett pályán haladhat a biciklis forgalom. A világhálón találunk olyan útvonaltervezőt, ami a kerékpárosoknak segít megtervezni az eljutást a város egyik pontjáról a másikra.

A tavasz mégis minden évben biciklishalált hoz. Múlt héten hat triatlonost edzés közben ütött el egy autós, hárman nem élték túl a balesetet. Aztán a hétvégén egy ittas vezető gázolt kerékpárost.

Most a biciklis társadalom (amely egyébként önkritikusan megállapítja, hogy nemcsak az autósok hozzáállásának kellene fejlődnie) azt kéri a kormányzattól, hogy egyfelől gyorsítsa fel a leállósávok egyébként is tervbe vett kiépítését (kemény burkolattal), másfelől a tél végén információs kampánnyal hívja fel a figyelmet arra, hogy a jobb időjárás kerékpárosok tömegét csalja ki az utakra. Ne kelljen minden évben meghalnia néhány embernek csak azért, mert télen az autóvezetők elszoktak a biciklisták jelenlététől.

2010. május 15., szombat

Tarte au sucre

Jellegzetesen kanadai, pontosabban Quebec-i francia édesség következik, ami szerencsére nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető. (Mindenképpen könnyebb volt a süteményt összehozni, mint aztán egy viszonylag elfogadható fényképet.)

Természetesen számtalan variációja létezik, sűrített tejjel vagy tejszínnel, juharsziruppal és/vagy cukorral, dióval vagy anélkül, de a lényeg a karamellre emlékeztető, nagyon édes töltelék, ami nem túl vastag rétegben fedi a tésztát. Tejszínhab vagy vaníliafagylalt kíséretében szokták tálalni.


Hozzávalók egy 22 cm-es tortaformához

Tésztakosár:
16 dkg lisztbe szórunk egy csipet sót, 9 dkg vajjal vagy margarinnal és 1-2 evőkanál hideg vízzel összegyúrjuk (kézzel vagy robotgéppel).

Töltelék:
Teflonlábaskában felforrósítunk 1/4 csésze juharszirupot 2 evőkanál vajjal, majd beleszórunk 1 csésze barnacukrot , 6 evőkanál lisztet és 1 csésze tejszínt adunk hozzá. Egy pillanatra sem hagyhatjuk magára, folyamatosan kevergetve jól összefőzzük.
Forrón belekaparjuk a nyers tésztával bélelt tortaformába és 190 C fokon 30 percig sütjük.

2010. május 9., vasárnap

Caster canadensis




Első pillantásra Kanada nemzeti jelképe nem igazán parancsol tiszteletet. De a felületes szemlélő téved: épp a múlt héten járta be a világhálót a hír, miszerint az űrből is látható az a 850 méteres gátrendszer, amit az egyik kanadai nemzeti parkban épített egy több hódcsaládból álló kolónia. Mit tud ehhez foghatót felmutatni az amerikai sas, az orosz medve vagy a brit oroszlán?

A hód egy nagyobbacska rágcsáló, átlag egy méter hosszú és húsz kiló a súlya. Fakérget, gyökereket és egyéb növényi táplálékot fogyaszt. Víz mellett él, és az általa kidöntött fákból és iszapból építi "várát", amelynek a víz alatt van a bejárata, de padlója a
felszín fölött van. A hódok egy életre választanak párt maguknak, és a szülők két éves korig gondozzák utódaikat, melyek a születésük utáni napon már úszkálnak.

A fákat metszőfogaik segítségével döntik ki, egyrészt táplálékszerzés, másrészt gátépítés céljából. A gátakkal duzzasztják fel a vizet, ami biztosítja, hogy lakásuk bejárata mindig rejtve maradjon. Télen a befagyott víztükör alatt felhalmozott ágakkal táplálkoznak, téli álmot nem alszanak.

A hód 1975. március 24-én lett hivatalosan is Kanada jelképe. De ez nem jelent megkülönböztetett bánásmódot. Sőt, épp ellenkezőleg. Mivel a vízduzzasztással gyakran
okoznak kárt ezek az állatok, Manitoba tartományban akár 50 dollár jutalmat is kifizetnek egy gátépítőművész "hatástalanításáért".

2010. április 27., kedd

A nyelvrendőrség lecsap

Quebec az egyetlen olyan kanadai tartomány, ahol a franciák vannak többségben. Attól való félelmükben, hogy elsüllyednek Észak-Amerika hatalmas, angol nyelvű tengerében - mint ahogy az megtörtént az USA-beli Louisiana esetében, ahol tulajdonképpen már csak a helynevek emlékeztetnek a francia múltra - létrehozták az OQLF-et (Office Quebecoise de la langue francaise), amely 1961 óta őrködik azon, hogy ez ne következzen be.

A közigazgatásban és a kereskedelemben is olyan sikeresen védték a nyelvet, hogy a nyolcvanas évek végére minden Quebec-i üzlet kirakata felett kizárólag francia lehetett a felirat. Nagyjából húsz éve aztán normalizálódtak az állapotok, ma a követelmény csak annyi, hogy a francia szöveg legyen a fő helyen.

Előfordulnak mulatságos esetek. 1996-ban például egy hölgy megfenyegette az egyik kisállatkereskedőt, hogy feljelenti, mert az ott árusított papagáj nem beszél franciául.

A múlt héten egy szexuális segédeszközöket forgalmazó boltra sújtott le az OQLF, azaz a nyelvrendőrség, ahogy jóakarói nevezik. Az "ügy" hat éve kezdődött, amikor állampolgári bejelentésre a felügyelet kivonult és megállapította, hogy nincs megfelelő feliratozás az egyik árucikken. És noha az évek során többször is ígéretet kaptak arra, hogy ezt a hiányosságot orvosolni fogják, ez azóta sem történt meg! Talán a mostani 500 dolláros bírság jobb belátásra kényszeríti a céget és a vastag, kondomszerű tárgy dobozán hamarosan megjelenik az angol mellett franciául is az eligazító szöveg, amelyhez minden Quebec-i lakosnak elidegeníthetetlen joga van.

2010. április 19., hétfő

Kanadai hősök 2.

Majdnem napra pontosan most múlt harminc éve, hogy Terry Fox nekiindult a hosszú útnak, amit nem sikerült ugyan végigfutnia, de amivel mégsem vallott kudarcot.

A történetet rengetegen ismerik hazáján kívül is. Egy tizennyolc éves fiúnak szembe kell néznie a csontrákkal és következményével: egyik lábát térd fölött amputálják. A kórházban tapasztalt rengeteg szenvedés láttán elhatározza, hogy megpróbál tenni valamit. Terve az, hogy keresztülfut Kanadán és közben pénzt gyűjt a rákkutatásra. Csak egyetlen dollárt kérne minden honfitársától, a végcél 24 millió dollár.

Hosszú hónapokat edz, hogy fizikailag felkészüljön az elképesztő vállalkozásra, hiszen naponta 42 kilométert akar megtenni. Amikor 1980. ápr. 12-én elindul az Atlanti-óceántól, nem sokan figyelnek oda. De kitartása lassan mindenkit lenyűgöz és amikor 143 nappal később, 5 280 kilométer megtétele után a továbbterjedő betegség megállítja, már az egész ország szívébe zárta.

Terry Fox 1981 júniusában meghalt, de a nevét viselő alapítvány azóta is minden szeptemberben megrendezi
a Terry Fox futást, nemcsak Kanadában, hanem a világ sok más országában is, és a rákkutatásra összegyűjtött immár több mint 500 millió dollárt.

2010. április 11., vasárnap

Az első tél

1535-ben, a második kanadai útján Jacques Cartier francia felfedező úgy határozott, hogy embereivel a telet Stadaconaban (a mai Quebec városának közelében) tölti. Nem tudni, hogy ez a döntés szabad akaratból született-e, vagy az időjárás hirtelen hidegre fordulása kényszerítette ki.

Abban az évben még bennszülött mértékkel mérve is különösen zord volt a tél. Cartier expedíciójának három hajója november közepétől 1536 áprilisáig volt a vastagra hízott folyami jég foglya. A több mint egy méteres hóval borított tájban a mozgás majdnem lehetetlenné vált.

A kezdetleges "erőd", amit a franciák eredetileg az egyre ellenségesebbé váló irokézek miatt építettek maguknak, nem sok védelmet nyújtott a kanadai télben. A belső falakon 15 centiméteresre hízott a jég. Pince híján lehetetlen volt a készletek megfelelő tárolása. Sózott húst ettek és az iváshoz havat kellett olvasztani.

A vitaminhiány miatt megjelent a skorbut: az emberek nagy része annyira legyengült, hogy ágynak estek, lábuk megdagadt, bőrüket bevérzések tarkították, megfeketedett fogínyükben meglazultak a fogak. Februárra a 110 franciából alig 10 volt hadra fogható. Megpróbáltak a falakat verve zajt csapni, nehogy a kívülről figyelő indiánok - észrevéve védtelenségüket - megtámadják őket.

Cartier elrendelte, hogy mindenki imádkozzék, de talán ennél hasznosabb volt az, hogy feltűnt neki, az ugyanilyen tüneteket mutató bennszülöttek szinte egyik napról a másikra rendbe jöttek és sikerült is belőlük kihúzni a csodaszer titkát. Noha a franciák a tűlevelekből készített teát először nem merték megkóstolni, attól tartva, mérget itatnának velük, az annedda-főzet (szakértők szerint a thuja occidentalis/nyugati tuja) végül megmentette életüket, és így történt, hogy 85 európai túlélte az első telet az Újvilágban.

"Hálából" 1536 májusában, amikor hazaindultak Franciaországba, magukkal hurcoltak tíz indiánt, köztük a törzsfőnököt, Donnaconát.

2010. április 5., hétfő

Paradicsom a Leslie utca végén


Majd ötven éve kezdték el a feltöltést az Ontario tavon, mert a kikötő bővítéséhez hullámtörőt akartak építeni. Később a hajóforgalom növekedés helyett visszaesett, így a kikötőfejlesztési terv kukába került, de a városból ezután is ide hordták a sittet és a földet. Azt hihetnénk, hogy rettenetes természetpusztítás lett az eredmény.

Az immár 5 kilométer hosszú mesterséges földnyelvet a hosszú évek-évtizedek alatt a növényzet benőtte, megtelepedett az állatvilág és a városlakók egyik kedvenc kirándulóhelye lett. Noha a déli részére még ma is hordják az építési törmeléket és könnyen előfordulhat, hogy törött wc-csészék csillannak meg a napfényben, az északi felén szinte háborítatlanul élhetnek a növények, és közöttük a kígyók, teknősök, békák, hódok, vidrák, rókák, prérifarkasok ...

A madárkedvelők élvezettel járnak erre, össze is állították az itt látott több mint 300 madárfaj katalógusát, mely állandóan bővül. Ugyanígy, ha a megfigyelő olyan különleges lepkére bukkan, ami nem szerepel az immár jó ötvenes listán, jelentenie kell a természetvédelmi hatóságnak vagy a Földnyelv barátainak. Ez a társaság 1977-től küzd azért, hogy a félsziget továbbra is nyitva álljon a kirándulók előtt.

A Leslie utca végén, tulajdonképpen annak meghosszabbításával kialakult park csak hétvégeken látogatható. Autóval behajtani tilos, de gyalog, biciklivel vagy görkorcsolyával szabadon bejárható. A "természet lágy ölén" érezhetjük magunkat, a civilizációtól távol, pedig közvetlenül mögöttünk ott magasodik Toronto belvárosa a felhőkarcolókkal és a híres toronnyal.








2010. március 25., csütörtök

Cipőmúzeum


Toronto belvárosában 15 éve működik egy múzeum, melyhez hasonlót nem sok helyen találunk.

Sonja Bata az 1940-es években kezdte el gyűjteni a cipőket, ami nem meglepő, hiszen akkori ment férjhez az egyik leghíresebb cipőbirodalom, a zlini (Csehország) Bata gyár tulajdonosához. Az évtizedek során a gyűjtemény olyan hatalmasra nőtt, hogy a család létrehozott egy alapítványt, majd pár évre rá megépült a Bata Cipőmúzeum. A 3600 négyzetméteres épület 1995-ben nyílt meg, és ma több mint 12 500 tárgyat tartalmaz.


Kiállításai a cipőkészítés és -divat bemutatásával 4 500 év történelmét fogják át. A legrégebbi darabokat csak közvetve, korabeli ábrázolásról ismerhetjük meg, például az ókori egyiptomi szandálviseletet szarkofágról. De rengeteg érdekesség látható a maga valójában: az amerikai őslakosok mokaszinja, a japán szamurájok medveszőrmével díszített lábbelije, kínai hímzett selyemcipellő, tólgyfamakk és gesztenye taposására használatos XIX. századi francia munkabakancs vagy XVI. századi velencei divatcipő olyan magas talppal, hogy a viselője csak úgy tudott benne járni, ha valaki támogatta. A régiségek mellett filmsztárok és egyéb hírességek által hordott és szerepekben használt lábravalók is láthatók Viktória királynő báli topánkájától Elvis Presley és John Lennon fellépőcipőjén át Margaret Atwood kortárs kanadai írónő lábbelijéig.

2010. március 21., vasárnap

Kanadai hősök 1.

Sir Charles Edward Saunders (1867 - 1937) életéből nagyjából tíz évet szentelt a zenének, melyet Bostonban és New York-ban folytatott tanulmányai után nemcsak oktatott Torontóban, hanem zenekritikusként is szolgált.

Másik nagy szerelme a francia nyelv és irodalom volt. Ezért egészen Párizsig zarándokolt, ahol három éven át hallgatta a Sorbonne-on.

1892-93-ban kémiaprofesszor volt Kentucky-ban a Központi Egyetemen , torontói egyetemi tanulmányok és a Johns Hopkins-on szerzett doktorátus után.

Már ezzel a sokoldalúsággal is megérdemelné az utókor tiszteletét, de ráadásul az ő nevéhez fűződik a Marquis búza, amely alapjaiban megváltoztatta a kanadai préri képét.

Mintegy mellékesen - követve a családi hagyományokat - 1903-ban kezdett el búzanemesítéssel foglalkozni. Tudományos módszereket vezetett be és egyenként vizsgálta meg a kalászokat. Egyik fivére már 1892-ben keresztezéssel létrehozott egy jó tulajdonságokkal rendelkező fajtát, a Markham-et, amely azonban nem produkált egyenletes minőségű vetőmagot.

Rengeteg munkával, gondos kiválasztással sikerült megalkotni az új fajtát, amely korábban érik be, azaz a fagy még nem fenyegeti, kitűnő kenyér süthető belőle és magas a terméshozama. A Saunders által nemesített Marquis tette Kanadát világszerte elismert búzatermelő és exportáló országgá, hozzájárult a préri benépesítéséhez és dollármilliókkal gazdagította az országot illetve Saskatchewan és Alberta farmereit.

Saunders összesen 19 évet töltött növénynemesítéssel, új árpa-, zab-, lóhere-, borsó- és babfajták is kerültek ki keze alól. 1921-ben választották be a Királyi Társaság (azaz a tudományos akadémia) tagjai közé és
1934-ben ütötték lovaggá.







2010. március 14., vasárnap

A mi kenunk


A kanadai indiántörzsek, vagy ahogy magukat nevezik, az Első Nemzetek, bizony még mindig nem tartják magukat kanadainak és nem kedvelik a betolakodókat.


A Mohók (mohauk? mohawk?) tanács nevében idén februárban kézbesítettek 26 levelet, mely arra szólítja fel a címzetteket, hogy hagyják el a Montrealtól mindössze 10 mérföldre fekvő Kahnawake rezervátumot, mert nincs joguk ott élni.


Nem ez lenne az első kitelepítés a rezervátum majd 300 éves történelmében.


Létezik ugyanis egy törvény, mely szerint a rezervátumban csak az élhet vagy birtokolhat földet, akinek legalább négy dédszülője a törzs tagja volt. Sőt, valójában annak az indiánnak is el kell hagynia a rezervátumot, aki kívülről jövővel köt házasságot.


A manapság némileg furcsának tűnő rendelkezéseket több mint negyed százada fogadta el a tizenkét törzsfőnökből álló tanács, azzal a céllal, hogy a nagyjából 50 négyzetkilométeres rezervátum 8000 lakója ne "kanadaizálódjon", hanem maradjon meg indiánnak, így próbálván megvédeni saját nyelvüket és kultúrájukat.


Az indiánügyi miniszter tehetetlenül tárja szét a karját, mondván: emberi jogok ide vagy oda, az Első Nemzeteknek joga van eldönteni, ki lakjon a rezervátumukban. Ahogy a tanács szóvivője fogalmaz: 'Mi maradunk a mi kenunkban, ti is maradjatok a tiétekben.' Hogy aztán mi történik, ha néhány kiutasított nem engedelmeskedik, senki nem tudja.




2010. március 7., vasárnap

Drága otthon



A gazdasági válság Kanadát nem taglózta le. A jelzáloghitelezési piacot uraló bankok többnyire konzervatív kölcsönfeltételekkel dolgoztak, tartózkodtak a nagyon kockázatos ügyletektől.


A bankok most is rendben működnek, a kormánynak egyiket sem kellett pénzzel kihúzni a bajból, sőt, kettő közülük – a Royal Bank of Canada és a Toronto-Dominion - a Moody’s minősítése szerint még mindig az AAA kategóriába tartozik, amit rajtuk kívül mindössze négy bank mondhat el magáról az egész világon.


Az utóbbi fél évben a lakáspiac ismét fellendült a rendkívül alacsony hitelkamat miatt. A lakásárak alaposan felmentek, míg a hosszú távra visszatekintő statisztika szerint az átlagotthon ára az átlagos háztartás adózott éves jövedelmének 3,7-szerese, jelenleg az ötszöröse.


Közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy beláthatatlan következményekkel járhat majd a hitelkamatok emelkedése, ami elkerülhetetlenül be fog következni.


Noha a jelzáloghitel-állomány növekedése jóval a 2007-es csúcs alatt van, Jim Flaherty pénzügyminiszter lépésre szánta el magát.

  • A legfontosabb változtatás értelmében minden hitelfelvevőnek meg kell felelnie az ötéves, fix-kamatozású szigorúbb jelzálog-előírásoknak, még akkor is, ha alacsonyabb, változó kamatozású, rövidebb futamidejű kölcsönt kérnek.
  • Adósságrendezés esetén az ingatlan értékének 90 %-áig lehet hitelt felvenni az eddigi 95 helyett.
  • Befektetési célból vásárolt ingatlannál 20 % lesz a minimum önerő.


Ugyan egyes szakértők vitatják, a legtöbben dicsérik az április 19-én hatályba lépő új szabályokat, melyek a remények szerint felelősségteljesebb hitelvállalásra ösztönöznek.

2010. március 5., péntek

Zászló-vita orrvérzésig

Az ország már 1867 óta létezett (mint Nagy-Britannia domíniuma, azaz saját önkormányzattal rendelkező állama), de nemzeti zászlóként még mindig a brit kereskedelmi tengerészet vörös lobogójának egy változatát használta.


Minden próbálkozás végnélküli vitákba és kudarcba fulladt, mígnem 1964-ben Lester Pearson liberális miniszterelnök, aki előzőleg választási kampányában Kanada százéves születésnapjára új nemzeti lobogót ígért, létrehozott egy tizenöt tagú összpárti parlamenti bizottságot, amelynek mindössze hat hetet adott a munkára.


Több ezer javaslat érkezett, a Bourbon liliom, a hód, a brit nemzeti zászló és leginkább a juharlevél főszereplésével. Végül a bizottság George Stanley történész professzor tervét fogadta el, melyet munkahelye, a katonai akadémia lobogója ihletett, mivel azon két vörös mező között fehér alapon szerepelt a címer. A vörös és a fehér mellesleg már 1921 óta nemzeti színnek számított A színes mezők 1:2:1 arányát utóbb George Bist javasolta, míg a juharlevelet Jacques St.-Cyr tervezte.


A változtatás gondolata megosztotta az országot. Az alsóházban az ellenzék hetekig obstruált, de Pearson végül berekesztette a vitát és a végszavazás során a Quebec-iek a liberálisokkal együtt szavaztak. Két nap múlva a szenátus is jóváhagyta a döntést, és 1965. február 15-én hivatalosan felhúzták az új nemzeti lobogót.




Egyesek a zászló rajzolatába belelátják két dühös ember, név szerint Jack és Jacques arcélét, finoman utalva az ország angol és francia kettősségére. Ennél is cinikusabb honpolgárok szerint a zászló tulajdonképpen egy emberpróbáló orrvérzés lenyomata.


Mindezek ellenére Kanada 1996 óta ünnepli február 15-ét, mint a nemzeti zászló napját.


2010. február 25., csütörtök

Zöld - zöldebb - legzöldebb

Vancouver igyekezett minél zöldebb olimpiát rendezni. (Az itteni környezettudatosságot jól jellemzi, hogy Észak-Amerikában Brit Kolumbia tartomány volt az első, ahol már 2008-ban bevezettek egy fogyasztói karbon-adót.) Az olimpia technikai lebonyolítását kézikönyvek tömege segíti, melyek a korábbi tapasztalatok alapján részletesen leírják, hogy mit és hogyan kell elvégezni. Azonban ezekben nem esik szó arról, hogyan lehet visszafogni a környezetkárosító hatásokat, amelyek egy rengeteg embert mozgató eseménnyel óhatatlanul együtt járnak.

Útmutatás híján a szervezőbizottság az egyetemhez fordult. Így jutott többek mellett néhány diáknak elképesztően izgalmas feladat: módszereket kidolgozni a károsanyag-kibocsátás mérésére és csökkentésére.

A mérés nem újdonság, hiszen pontos értékeket állapítottak meg már Torinóban és Salt Lake City-ben is. A hangsúly a csökkentésen van, amihez jó kiindulási pont volt az, hogy a villamos energiát Vancouver eleve a környezetet nem szennyező vízerőműtől kapja.

Néhány további fontos ötlet:

- A nézők szállítására üzemanyagcellás buszokat vásárolt a közlekedési vállalat és a repteret vasútvonal köti össze a belvárossal.

- Akinek jegye van a versenyekre, ingyen használhatja a tömegközlekedést. Mindez 30 %-kal csökkentette a gépkocsiforgalmat.

- A szelektív szemétgyűjtés manapság már magától értetődő, a komposztálható hulladék külön tartályba kerül.

- A központi épület 20 000 négyzetméteres zöld tetején őshonos növények között madarak, rovarok és kisemlősök élnek.

- Az olimpiai faluban esővíz-öblítéses a WC, napenergia szolgáltatja a melegvizet és még a szennyvíz hője sem vész kárba.

- A gyorskorcsolya-pályát olyan faanyagból építették, amelyet a fenyőháncsszú-fertőzés már amúgy is halálra ítélt

A nagyszerű összhatást némiképp árnyalja, hogy a meleg miatt napokig helikopterek és kamionok hordták a havat a pályákra, de tagadhatatlan, hogy az amúgy sokat bírált kanadai rendezők a fenntarthatóság szempontjait olyannyira figyelembe vették, hogy 15 %-kal csökkentették az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását.

2010. február 22., hétfő

Királyok, szentek, felfedezők


A kanadai földrajzi nevek eredetük szerint két csoportba oszthatók. Egyfelől vannak az őslakosoktól ránk maradt elnevezések, ilyen maga az országnév a huron-irokéz kanata (falu, település) szóból, másfelől az európai jövevények által kitaláltak, például Newfoundland, azaz latinul Terra Nova, ahogy a portugál João Vaz Corte-Real 1472-ben nem túl frappánsan megalkotta. A jelentésből kiindulva több alcsoport létezik.

Neveztek el helyeket emberekről. Felfedezőkről, mint az olimpiának épp most helyszínt adó nagyvárost George Vancouverről, vagy a Mackenzie-folyót Alexander Mackenzie-ről. Szentekről, lásd Szent Lőrinc-folyó. Királyokról és egyéb nagyságokról, például az 1882-ben alapított Alberta tartományt Viktória királynő negyedik lányáról, aki az akkori főkormányzó, John Douglas Sutherland Campbell felesége volt.


Az őshonos népek neve szintén forrásul szolgált. A főváros az Ottawa-folyóról kapta nevét, amelynek partján a XVII. század végéig élt az algonkin nemzetbéli ottava népcsoport.

A fenti példa - folyónévből városnév - azt is megmutatja, hogy egyes helynevek más, régebbi helynevekből származnak. Hasonló névátvitellel Montreal-t az ott emelkedő Mount Royal-ról (királyi hegy) nevezték el. Itt kell említeni az európai földrajzi nevek újrahasznosításával alkotott szókapcsolatokat, mint Nova Scotia (Új Skócia latinul) vagy New Brunswick esetében, mely utóbbi azért kapta a németországi Braunschweig nevét, mert az angol király Braunschweig-Lüneburg hercege is volt.

Vannak végül a leíró típusú nevek, mint a Northwest Territories = északnyugati területek, Ontario = szép tó (móhók nyelven), Quebec = szoros (mikmak), Saskatchewan = gyors folyam (krí), Yukon = nagy folyó (gvicsin).