Zöld - zöldebb - legzöldebb

Vancouver igyekezett minél zöldebb olimpiát rendezni. (Az itteni környezettudatosságot jól jellemzi, hogy Észak-Amerikában Brit Kolumbia tartomány volt az első, ahol már 2008-ban bevezettek egy fogyasztói karbon-adót.) Az olimpia technikai lebonyolítását kézikönyvek tömege segíti, melyek a korábbi tapasztalatok alapján részletesen leírják, hogy mit és hogyan kell elvégezni. Azonban ezekben nem esik szó arról, hogyan lehet visszafogni a környezetkárosító hatásokat, amelyek egy rengeteg embert mozgató eseménnyel óhatatlanul együtt járnak.

Útmutatás híján a szervezőbizottság az egyetemhez fordult. Így jutott többek mellett néhány diáknak elképesztően izgalmas feladat: módszereket kidolgozni a károsanyag-kibocsátás mérésére és csökkentésére.

A mérés nem újdonság, hiszen pontos értékeket állapítottak meg már Torinóban és Salt Lake City-ben is. A hangsúly a csökkentésen van, amihez jó kiindulási pont volt az, hogy a villamos energiát Vancouver eleve a környezetet nem szennyező vízerőműtől kapja.

Néhány további fontos ötlet:

- A nézők szállítására üzemanyagcellás buszokat vásárolt a közlekedési vállalat és a repteret vasútvonal köti össze a belvárossal.

- Akinek jegye van a versenyekre, ingyen használhatja a tömegközlekedést. Mindez 30 %-kal csökkentette a gépkocsiforgalmat.

- A szelektív szemétgyűjtés manapság már magától értetődő, a komposztálható hulladék külön tartályba kerül.

- A központi épület 20 000 négyzetméteres zöld tetején őshonos növények között madarak, rovarok és kisemlősök élnek.

- Az olimpiai faluban esővíz-öblítéses a WC, napenergia szolgáltatja a melegvizet és még a szennyvíz hője sem vész kárba.

- A gyorskorcsolya-pályát olyan faanyagból építették, amelyet a fenyőháncsszú-fertőzés már amúgy is halálra ítélt

A nagyszerű összhatást némiképp árnyalja, hogy a meleg miatt napokig helikopterek és kamionok hordták a havat a pályákra, de tagadhatatlan, hogy az amúgy sokat bírált kanadai rendezők a fenntarthatóság szempontjait olyannyira figyelembe vették, hogy 15 %-kal csökkentették az üvegházhatásért felelős gázok kibocsátását.

Királyok, szentek, felfedezők

A kanadai földrajzi nevek eredetük szerint két csoportba oszthatók. Egyfelől vannak az őslakosoktól ránk maradt elnevezések, ilyen maga az országnév a huron-irokéz kanata (falu, település) szóból, másfelől az európai jövevények által kitaláltak, például Newfoundland, azaz latinul Terra Nova, ahogy a portugál João Vaz Corte-Real 1472-ben nem túl frappánsan megalkotta. A jelentésből kiindulva több alcsoport létezik.

Neveztek el helyeket emberekről. Felfedezőkről, mint az olimpiának épp most helyszínt adó nagyvárost George Vancouverről, vagy a Mackenzie-folyót Alexander Mackenzie-ről. Szentekről, lásd Szent Lőrinc-folyó. Királyokról és egyéb nagyságokról, például az 1882-ben alapított Alberta tartományt Viktória királynő negyedik lányáról, aki az akkori főkormányzó, John Douglas Sutherland Campbell felesége volt.

Az őshonos népek neve szintén forrásul szolgált. A főváros az Ottawa-folyóról kapta nevét, amelynek partján a XVII. század végéig élt az algonkin nemzetbéli ottava népcsoport.

A fenti példa - folyónévből városnév - azt is megmutatja, hogy egyes helynevek más, régebbi helynevekből származnak. Hasonló névátvitellel Montreal-t az ott emelkedő Mount Royal-ról (királyi hegy) nevezték el. Itt kell említeni az európai földrajzi nevek újrahasznosításával alkotott szókapcsolatokat, mint Nova Scotia (Új Skócia latinul) vagy New Brunswick esetében, mely utóbbi azért kapta a németországi Braunschweig nevét, mert az angol király Braunschweig-Lüneburg hercege is volt.

Vannak végül a leíró típusú nevek, mint a Northwest Territories = északnyugati területek, Ontario = szép tó (móhók nyelven), Quebec = szoros (mikmak), Saskatchewan = gyors folyam (krí), Yukon = nagy folyó (gvicsin).

Miniszterelnök - Parlament 1:0

Stephen Harper kanadai miniszterelnök tavaly dec. 30-án szóvivőjén keresztül meglepő bejelentést tett. A parlament karácsonyi szünete idén kissé hosszabbra nyúlik, a megszokott január végi kezdés helyett 2010-ben legközelebb csak márciusban kell a képviselőknek befáradni munkahelyükre. A felzúdulás elhallgattatására később közölte, ez a 63 nap semmiség az átlagban 151 napos ülésszünetekhez képest, ami 1867-től, a parlament első megalakulásától számolva valóban tény. A tisztánlátás érdekében viszont célszerűbb lenne rövidebb távra visszatekinteni, hiszen az utóbbi harminc évben ez az átlag csupán 22 nap.

A konzervatív kisebbségi kormány feje nem feltétlenül azért döntött így, hogy a képviselőknek alkalmuk legyen kiélvezni Vancouver-ben a téli olimpia minden pillanatát. Sokkal valószínűbb, hogy elejét óhajtja venni azoknak a kényes kérdéseknek, melyeket az ellenzék tenne fel arról, mit tudtak kormánytisztviselők bizonyos megkínzott afgánokról.

Elképzelhető, hogy Harper jól számol. Hiszen a múlt télen hasonló húzással sikerült elkerülnie egy bizalmatlansági indítványt, és lám, még mindig ő a miniszterelnök.

Lehet, hogy most is megússza. E pillanatban az ellenzéki pártoknak sem áll érdekükben, hogy megbuktassák a kormányt. A liberálisok azért nem kívánják a mielőbbi megmérettetést, mert új vezetőjükkel még legalább fél év kell a felkészülésre, míg a szociáldemokraták azért, mert vezérük, Layton, betegeskedik.

Pedig a parlament tekintélyének védelme alapvető egy demokráciában, ahol elméletileg a miniszterelnök felelős a parlamentnek (és azon keresztül a népnek), nem pedig fordítva.

Találós kérdés

Mi az? Egészséges, de nem pocsék az íze, édes, de nem cukor, természetes, de nem méz. Nézzünk rá a lap tetejére és vágjuk rá: hát mi is lehetne más, mint a juharszirup!

Ez az édes, sűrű ragacs valóban a juharfa ajándéka. Persze, csak abban a szerencsés esetben, ha nem valami művileg előállított utánzatot sóztak az emberre, ami azért előfordulhat. Gondoljunk csak a magyarországi méz-állapotokra …

Kanadában, ott is főként Quebec tartományban készül a világon messze a legtöbb juharszirup (80 % fölötti az arány). Állítólag a juharfa keményítőt raktároz el a gyökereiben, hogy a hosszú és hideg tél során így védekezzék a fagy ellen. Ez a keményítő alakul át enzimek hatására cukorrá, amikor tavasz közeledtével a fa keringése elindul. A legalább 25 cm-es átmérőjű, azaz negyven éves fákat lehet csapra verni, ami elég durva beavatkozásnak tűnhet, de – noha erről a fák maguk még nem nyilatkoztak – olyannyira nem az, hogy százévesnél jóval idősebb példányokat is évről-évre újra termelésbe vonnak.

Az ezüst juhar, mely egyébként nálunk is megél, termeli a legtöbb, 2 %-os cukortartalmú nedvet, ami a télvégi fagyos éjszakák és kissé melegebb nappalok hatására a gyökérzetből elindul felfelé, és amit már az indiánok is nagy élvezettel csapoltak meg. Ezt a híg levet sűrítendő az indiánok például forró köveket dobtak bele, de később a módszerek tökéletesedtek. A festményen egy ilyen célt szolgáló, jellegzetes lepárló kunyhó látható, ahol tepsikben tűz felett párologtatják el a felesleges folyadékot, egészen addig, amíg 66 % lesz a cukortartalma. Egy liter ilyen sűrűségű sziruphoz 40 liternyi juharfa-nedvet kell beforralni. Manapság kifinomultabb eljárások is léteznek. Például a forralás előtt alapvetően víztisztításra használatos eljárásokkal vonnak ki vizet.

A kész szirupot osztályokba sorolják, attól függően, hogy a szezon elején vagy végén szüretelték, és az osztályokon belül szín szerint különböztetik meg. A Kanada I. osztályú lehet nagyon világos, világos és a közepes színű, a II. osztályú borostyánsárga, a III. pedig sötét.

Ahogy vannak borszakértők, akik rendkívül okos dolgokat állapítanak meg az akár névtelenül kóstolt borokról, ugyanúgy a juharszirup-szakértő is képes hasonlóra. Illat és íz alapján osztályoz, és kijelenti, hogy a virágos rétre emlékezteti az egyik, míg a másiknak a fűszerességét emeli ki.

A juharszirup energiatartalma 261 kcal (1093 kJ) / 100 gramm, tehát a mézénél (290-330 kcal / 100 gramm) alacsonyabb. Talán ez vezetett oda, hogy a XX. század közepe táján kitaláltak egy különlegesen elmebajos fogyókúra-receptet, mely szerint semmi mást nem fogyaszt a szerencsétlen szenvedő alany, mint némi juharsziruppal és citromlével kevert vizet.