2011. szeptember 24., szombat

Milton Acorn (1923-86)


Mert sötét korban élek

Mert tudom, sötét, történelem előtti korban élek,

vigyázok hát a pénztárcámra, és

az utcai lövöldözés nem lep meg úgy,

mint az, hogy az újságos, piszkos, fagycsípte arccal

visszahívja, az ottfelejtett apróért a kopott költőt.

Hogy a varjak megrohanják a naptól kába baglyot,

s a kikötött borjú húsát a farkasok

előbb hátulról rágják le, hogy eleven és friss maradjon...

mindezek előrelátás jelei, az ész csírái;

de azután Jézus, tövistől, napszúrástól

gyötrött fejjel, kimondva életét és halálát,

hogy kicsorbítsa Róma bárdjait, vesszőit összetörje:

ez következett, és más hasonlók.

Mert jól tudom: e reklám-szivárvány tetején

mint fejfájós kötéltáncos, úgy élek,

s a vers nem aszpirin... füvek finom

pengéit mutatja, ahogy a dűnéken rezegnek;

a paralitikust és lírai titkait;

barátomat, Alt, cinikust és szakszervezeti aktivistát,

ki saját gyöngéd verseiben hinni nem mer,

nehogy hinnie kelljen valami magánál különbben:

és a történelem, mely még csak most jön el,

mindezt majd meghaladja,

ahogy a vers letörli s újraírja a költőt.

(Rakovszky Zsuzsa fordítása)


Knowing I Live in a Dark Age

Knowing I live in a dark age before history,
I watch my wallet and
am less struck by gunfights in the avenues
than by the newsie with his dirty pink chapped face
calling a shabby poet back for his change.

The crows mobbing the blinking, sun-stupid owl;
wolves eating a hamstrung calf hind end first
keeping their meat alive and fresh...these
are marks of foresight, beginnings of wit;
but Jesus wearing thorns and sunstroke
beating his life and death into words
to break the rods and blunt the axes of Rome:
this and like things followed.

Knowing that in this advertising rainbow
I live like a trapeze artist with a headache,
my poems are no aspirins... they show
pale bayonets of grass waving thin on dunes;
the paralytic and his lyric secrets;
my friend Al, union builder and cynic,
hesitating to believe his own delicate poems
lest he believe in something better than himself:
and history, which is yet to begin,
will exceed this, exalt this
as a poem erases and rewrites its poet.

2011. szeptember 23., péntek

A Cantor-gyűjtemény




Kanadai rekorddöntést, másfél millió dolláros bevételt várnak a hétvégi New York-i bélyegaukción. A 69 esztendős, Ottawa-i Daniel Cantor, aki amúgy marhahús-nagykereskedőként kereste kenyerét, évtizedek szorgos munkájával szedte össze az 1851 és 1868 között kiadott összes kanadai bélyegrégiséget.

Az aukciós cég szerint a legvonzóbb darab az első képen látható, jó állapotú fekete 12 pennys, melyet 1852 júniusában küldtek el Montrealból New Yorkba. Cantornak néhány éve 285 000 dollárért sikerült megvásárolnia, szintén aukción, ahol hatalmas párharc után lett az övé. Azért különösen büszke erre a példányra, mert korábban a legnagyobb gyűjtők birtokában volt.


Természetesen a híres 1851-es, 3 pennys hód sem maradt ki. Az alsó képen szereplő 12 pennys pár (összesen három ilyen ismert az egész világon) pedig azért is különleges, mert az ifjú Viktória királynőt ábrázoló, magas névértékű bélyegre eleve csak keveseknek volt annak idején szüksége, el lehet képzelni, milyen súlyos volt az a küldemény, melyre nem is egyet kellett belőle ragasztani.


A 443 darabos kollekció első darabját 1969-ben szerezte meg Cantor, aki a gyűjtőszenvedélyt édesapjától örökölte. "A gyűjtemény immár teljes, semmi sem hiányzik belőle. Számomra a versenyfutásnak vége, hadd élvezze valaki más is."