2013. október 11., péntek

Kit érdekel a kanadai irodalom?

Alice Munro Nobel-díja


Nem a történelmi előidőkben, hanem 1959-ben írt  Hugh MacLennan egy híres esszét, melynek címe nagyjából így hangzik magyarul: Egy fiú és egy lány összetalálkozik Winnipegben. Hát ez kit érdekel? A kanadai irodalom ugyanis mindig  két gigász, a brit és az amerikai irodalom árnyékában bújt meg szerényen, vagy mondhatjuk akár azt is, hogy teljes önbizalomhiánytól szenvedve.

Mindössze 54 év elteltével kiderült, hogy a világ mégis odafigyel. 2013. október 10-én a Svéd Akadémia a 110. irodalmi Nobel-díjat Alice Munro kanadai írónak ítélte oda. A döntés  indoklásában a most 82 éves írónőt a kortárs novella mesterének nevezték. Szerencsére erről Magyarországon is bárki megbizonyosodhat, mert számos kötete olvasható magyar nyelven.

Maga Munro egyáltalán nem számított erre az elismerésre, de mérhetetlenül boldog. "Különösen annak örülök, hogy a díj elnyerése oly sok kanadainak szerez örömet. Azért is boldog vagyok, mert ez még inkább felkelti a figyelmet a kanadai irodalom iránt." 


2013. szeptember 2., hétfő

Túrós-szilvás szelet


A tésztaalaphoz összegyúrunk:

75 g cukrot,
75 g vajat v. margarint,
1 tojást, 
200 g lisztet,
1 teáskanál sütőport és
1 csipet sót.

Kinyújtjuk és kibélelünk vele egy nagyjából 20 cm x 30 cm tepsit. A tészta tetejére 

1 evőkanál búzadarát hintünk, megszórjuk
fél kilónyi kimagozott szilvával és ízlés szerint egy 
kevés barnacukorral édesítjük. 

Erre öntjük a túrókrémet, amihez összeturmixoljuk a következőket:
250 g tehéntúró,
fél deci tejföl,
110 g cukor, 
1 egész tojás,
1 tojás sárgája,
2 evőkanál közönséges étolaj, 
1 citrom leve,
1 zacskó (főzős) vaníliás pudingpor, 
1 csipet só,
1 1/2 bögre (azaz 3,75 dl) tej.

180-200 fokon 50-60 percig sütjük.

2013. június 26., szerda

Rebarbarás muffin




  • Fél csésze (1,25 dl) olajat és
  • 1,25 csésze (25 dkg) cukrot összekeverünk. Tovább keverjük
  • 1 tojással, majd
  • 1 csésze (2,5 dl) aludttejjel (vagy joghurttal, kefirrel, tejjel). Végül beleforgatjuk
  • 2,5 csésze (25 dkg) liszt,
  • 1 teáskanál szódabikarbóna,
  • fél mokkáskanál és
  • 1 evőkanál vaníliás cukor keverékét és
  • 2 csészényi megtisztított és feldarabolt rebarbarát. Nem kell sokáig vacakolni vele, elég, ha csak addig keverjük, amíg a lisztet már felvette a massza. Formákba adagoljuk és a tetejére fahéjas barnacukrot szórunk. 180 C fokon 20 - 25 percig sütjük.

18 darab muffin lesz ebből a mennyiségből. 

Egyébként nem kötelező muffint sütni belőle, bármilyen formába beletehetjük, szögletesbe vagy kerekbe, de minél nagyobb a forma, annál hosszabb lesz a sütési idő. A tetejéről semmiképpen ne felejtsük le a barnacukrot és a fahéjat!


2013. június 5., szerda

Város a város alatt



1962-ben épült meg az első láncszem, a Place Ville-Marie bevásárlóközpont az egyik montreali felhőkarcoló alatt. Négy évvel később, az 1967-es világkiállításra készülődve, megindult a metró, melynek alagútjai összekötötték Montreal legfontosabb pontjait. Aztán egyre több földalatti pláza csatlakozott ehhez a hálózathoz és létrejött a föld alatt egy város.

A RESO (a francia réseau szó hálózatot jelent) 4 millió négyzetkilométeréhez tíz metróállomás, 2 buszpályaudvar, 1 200 iroda, 200 étterem, 2 000 üzlet, 40 bank, 40 mozi, 7 nagyobb szálloda kapcsolódik, továbbá sportlétesítmények, kiállítótermek, egyetemek és lakások.

Nem nehéz eligazodni a földalatti város folyosóin, ahova nagyjából 200 ponton lehet bejutni. Naponta fél millió látogató jár erre és élvezi azt, hogy nincs kitéve az időjárás viszontagságainak, ami különösen télen jelent nagy könnyebbséget.

2013. április 18., csütörtök

F. R. Scott - az alkotmányjog professzora és költő

Francis Reginald Scott (1899 - 1985)










Régi dal

messzi hangok
pendülő level
a hegyoldal
így zenél

de lent a mély
Lőrinc-folyón
elemi dal
hömpölyög

időtlen-idők halk
hívása szól
messzi évmilliókból
mikor vak volt a por
s hangot még jég takart

csak mozdul
nem hallhatod
gránit-ajak
kő-torok


Ferencz Győző fordítása
Old Song

far voices
and fretting leaves
this music the
hillside gives

but in the deep
Laurentian river
an elemental song
for ever

a quiet calling
of no mind
out of long aeons
when dust was blind
and ice hid sound

only a moving
with no note
granite lips
a stone throat