Mottók és jelmondatok

A konföderáció atyja, Sir Samuel Tilley már 1866-ban kiválasztott egy latin sort a 72. zsoltárból, ami aztán 1921-ben lett Kanada hivatalos mottója: A mari usque ad mare, vagyis a tengertől egészen a tengerig.
Nincs mindegyik országrésznek latin jelmondata, sőt, a Yukon és az Északnyugati Területek semmilyen mottót nem használnak.

Nunavut, azaz a legősibb és egyben legifjabb, 1999 óta inuktitut nyelven írja fel címerére: Nunavut Sanginivut - Földünk a mi erősségünk.

Quebecnek természetesen francia a jelszava, 1883-ban Eugene Taché, a tartományi címer megalkotója választotta: Je me souviens (= emlékezem). Elvileg ez a hagyományokra, a francia nyelvre és a római katolikus vallásra vonatkozik, a vérmes elszakadáspártiak azonban inkább mindazokra a sérelmekre kívánnak ezzel emlékezni, amiket az angol nyelvű többségtől kellett elszenvedniük.

Ut incepit fidelis sic permanet - ez ellenben Ontario jelmondata, nagyjából annyit tesz Hűséges maradt a kezdettől fogva. A brit koronához hű lojalistákról szól, akik az amerikai függetlenségi háború alatt és után érkeztek Kanadába. Szintén rájuk utal Új Brunswick mottója, Spem reduxit, visszahozta a reményt.

Új Skócia címerén két összekapcsolt kéz felett ez olvasható: Munic haec et altera vincit (= ez megvéd és a másik legyőz).

Edward Herceg Sziget jelmondata igencsak tényszerű: Parva sub ingenti, apró a hatalmas mellett. Alberta viszont erős és szabad - Fortis et liber, míg Manitoba dicsőséges és szabad - Gloriosus et liber.

Brit Kolumbia természeti szépsége ihlette a következőt: Splendor sine occasu azaz romlatlan ragyogás.

A sok emberből származik erőnk ( Multis e gentibus vires) hirdeti Saskatchewan.

Új-Fundland visszanyúl a Bibliához: Quaerite prime regnum dei, keressétek először Istennek országát (Máté 6.33).

Calgary Stampede

Alberta tartomány fővárosának lakossága minden év júliusában legalább a kétszeresére nő, mert a világhírű Stampede - amit előszeretettel neveznek a világ legnagyobb szabadtéri rendezvényének - ilyenkor több mint egymillió embert vonz ide.

A történet majdnem száz éve kezdődött, amikor egy amerikai mutatványos, Guy Weadick a rendes évi ipari-mezőgazdasági kiállításra Calgary-ba érkezvén meggyőzött néhány helyi pénzembert arról, hogy itt érdemes lenne megszervezni egy nagyszabású vadnyugati műsort. Hozatott vadlovakat és bikákat, a város megépítette ehhez a rodeó arénát és olyan magas díjakat tűztek ki, amivel mindenhonnan idecsábították a cowboyokat. Ez a legelső, hat napos stampede 1912. szeptemberében teljes sikert aratott, és az akkori plakáton látható befektetőknek nem kellett megbánni azt, hogy nevüket és pénzüket adták az eseményhez. Aztán pár év szünet következett, de az első világháború végeztével, 1919-ben újra megrendezték a seregszemlét.

Közben a mezőgazdasági kiállítás látogatottsága nagyon visszaesett, és 1923-ban jött a gondolat, hogy a két eseményt vonják össze. A növekvő népszerűség és a pénzügyi haszon hatására a város vezetői is hamarosan teljes mellszélességgel támogatták az immár évente megrendezett fesztivált.

Manapság a stampede tíz napja alatt Calgary vadnyugati díszbe öltözik és az utcákat ellepik a cowboy-ruhás gyerekek és felnőttek. Felvonulások, bemutatók, kiállítások, versenyek, koncertek követik egymást, vásári forgatag és igazi bulihangulat uralkodik. A középpontban természetesen a rodeó tíz versenyszáma van, ahol a győzteseknek 100, 000 dollár jár, és a pokoli félmérföld, a lovasszekerek 1,15 milliós díjazású gyorsasági futama.

Szentendre kanadai kivitelben

Ontario keleti részén, a Szent Lőrinc folyó mellett 24 hektáros területen fekszik Upper Canada Village, magyarul felső-kanadai falu, a skanzen, ahol visszaléphetünk a XVIII.-XIX. századba.

Létezését annak köszönheti, hogy az 1950-es években a folyóra vízerőművet terveztek, ami egyes vidékek elárasztásával járt. Ezekről a területekről mentettek át ide jellegzetes régi házakat, hogy ne tűnjön el teljesen az a kevés kézzelfogható múlt, amire Észak-Amerika visszatekinthet. A megnyitó 1961 nyarán volt, de azóta is folyamatosan gazdagodik a múzeumfalu.

A 40 épület és azok környezete úgy van kialakítva, hogy a látogatónak az legyen az érzése, valódi, élő és működő faluban jár. Az itteniek korhű ruhákban dolgoznak, ellátják a jószágot, fonják a gyapjút, őrlik a gabonát, sütik a kenyeret vagy éppen patkolják a lovakat, verik a vasat.

Mindig nagy élmény körbejárni, de sokféle fesztivált is tartanak további különlegességekkel. Májusban például megfelelő külsőségekkel megünneplik Viktória királynő születésnapját. A legjobb persze a gyerekeknek. Vannak külön számukra szervezett egynapos falulátogatások, de azt hiszem, az igazi a bentlakásos időutazó program lehet, amikor vasárnaptól péntekig élhetik a régi iskolások életét.

Piros és fehér

Július elsején Kanada 143. születésnapját ünnepli. 1867-ben egyesítette ugyanis a brit észak-amerikai törvény Új-Brunswick és Új-Skócia gyarmatokat a Quebec-et és Ontario-t magába foglaló Kanada tartománnyal Kanadai Dominium néven. Sokáig az itt lakók - lévén híján mindenféle nemzeti érzésnek - nem emlékeztek meg erről. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megváltozzon.

Ma viszont már a kanadaiak büszkék országukra, így ezen a napon minden és mindenki pirosba és fehérbe öltözik, (még az éppen Ottawába látogató II. Erzsébet is). A főváros utcáin hömpölyög a tömeg, sokan arcukra kanadai zászlót vagy piros juharlevelet festettek. Az árusoknál elképzelhetetlen mennyiségű, nemzeti színekkel és szimbólumokkal díszített vacak kapható, az idei sláger a piros vuvuzela.

Szokás ilyenkor megnézni az őrségváltást a Parlament-hegyen, de persze rengeteg helyszínen vannak programok, koncertek, kiállítások, sportesemények, utcai előadások. A Jacques Cartier parkban például bennszülött meséket hallgatnak a gyerekek.

A főpolgármester - hagyományosan - reggelin lát vendégül több ezernyi nyugdíjast, megköszönve életük munkáját, mellyel hozzájárultak a város építéséhez.

A belvárosi Civilizáció-múzeumban ma délelőtt 50 boldog ember tette le az állampolgári esküt, majd énekelte el a kanadai himnuszt. A bevándorlási miniszter, Jason Kenney üdvözölte a legfrissebb kanadaiakat, akik 21 országból érkeztek.

Végül este az Ottawa folyó feletti tűzijátékkal zárul a nap.

Montreali pénzügyek

Noha irigylésre méltóan hangzik, hogy Montrealban az idei költségvetésben többlet mutatkozik, a polgármester, Gérald Tremblay óvatosságra int.

A héten készült el a jelentés, mely szerint a 4 milliárd dolláros éves költségvetésben április végével 62 milliós nettó többlet található. Ahhoz, hogy ezt helyén tudjuk kezelni, három tényezőre kell felhívni a figyelmet:

1 Tavaly ilyenkor 155 milliós volt a hiány.
2 Átlagos években viszont gyakran akár 100 milliós plusz volt várható.
3 Az idei bevételeket egyfelől alaposan megdobta az a legfelső bírósági döntés, melynek következtében a kikötő és a Radio-Canada elvesztette a magas ingatlanadó ügyében kezdeményezett pert és kénytelen-kelletlen befizette a 48 milliós elmaradt adót, másfelől a viszonylag enyhe tél miatt a városháza megspórolt 10 millió dollárt.

A jelenlegi pozitív szaldó ellenére akár 400 millióra rúghat majd a hiány az év végére. Erről leginkább a rendőrség tehet, ahol már most 17,6 millióval szállt el a költségvetés, főként a sportesemények biztosításáért kifizetett túlórapénzek hatására.

Az ingatag pénzügyi helyzet miatt döntött úgy a tavaly novemberben megválasztott polgármester, hogy a zárt ajtók mögött zajló megbeszélések helyett nyilvános, a világhálón élőben követhető vitát kezdeményez, ahol az ellenzék bevonásával keresik meg a kiutat.

Kötelező olvasmány

Earle Birney Kanada: látlelet

Gimnazista föld esete,
serdülőkorba merevülten:
vihog és hirtelen öklöt ráz,
csillogó arc, esetlen küllem.
E kamasz a sportban csodás,
az egészségtől majd kicsattan:
vasárnap templomba viszik,
s ha vakarózik, csak titokban.
Nem olvas, legfeljebb medvékről,
érme- és röp-modell gyűjtő,
s egy kihívást sohasem hárít el.
A Nagybácsi cukorkával tömi,
de asztal mellett a neve hallgass.
Francia anyját nem tagadhatja le,
bár humora gyengébb, s ingatag alkat.
Sokkal inkább üt az apjára, ám
ha ezt hallja, homloka ráncban.
Más akar lenni, mint a többiek,
s álma, hogy első a világ-táncban.
Külön és külföldön élő szülők,
buzgó rokonság, birtokértő,
skizofrénia nincs kizárva,
felnő-e, mielőtt nem túl késő?

Kántor Péter fordítása, megjelent a Gótika a vadonban (1983, Európa Könyvkiadó) című kötetben

Csatornahajózás

A 202 kilométer hosszú Rideau csatorna Ottawa és Kingston között 1832-ben készült el. A britek eredetileg azért határozták el a megépítését, hogy biztonságos útvonalon haladhassanak a katonai szállítmányok. (A nagyszabású vállalkozást irányító John By ezredesnek utóbb életének hátralévő része nem volt elég ahhoz, hogy teljesen tisztára mossa nevét a pénzügyek kezelése miatt rá záporozó vádak alól.)

A méregdrágán megépült vízi út, mely 47 zsilipet, egy gátat, 16 tavat és két folyót foglal magába, fellendítette a vidék kereskedelmét és hozzájárult benépesedéséhez. A legszemléletesebben ezt Ottawa példája mutatja, ami az ezredesről elnevezett Bytown-ból nőtt ki.

Ma már csak kajakokkal, kenukkal és jachtokkal találkozhatunk a csatornán, amely 2007-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A vízi út május közepétől október végéig hajózható. A zsilipek ugyanúgy működnek, mint hajdan, és a zöldfülűek is minden nehézség nélkül áthaladhatnak.

Januártól, amikor kitűzik a zöld zászlót, korcsolyázók veszik birtokba a fővárosi szakaszát. (Pirossal jelzik, ha zárva, a sárga zászló jelentése: nem tökéletes, de használható.) Ez 7.8 km hosszú és benne van a Guinness rekordok könyvében, mint a világ legnagyobb természetes jégpályája.