Karizmatikus miniszterelnök

Pierre Trudeau 1968 és 1979, majd 1980 és 84 között volt kormányfő. Ő az a kanadai miniszterelnök, akinek nevét hazáján kívül is nagyon sokan ismerték.

1919-ben született gazdag Montreal-i család gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a jezsuita Jean-de-Brébeuf kollégiumban végezte, ahol nacionalista, sőt egyenesen fasiszta eszmék hatottak rá és diáktársaira. A jogi egyetem befejezése után került a Harvard-ra, majd Párizs és London következett. Az ötvenes években szovjetunióbeli utazása miatt az USA-ban feketelistára került. Külföldi tapasztalatai és tanulmányai fokozatosan megváltoztatták politikai nézeteit, és 1965-ben belépett a Liberális Pártba.


Amikor 1967-ben Pearson leköszönt, a generációváltás jegyében a kanadai ifjúság bálványaként Trudeau lépett helyére. Miniszterelnöki karrierjének legnehezebb pillanatait a Quebec-i szeparatisták okozták, de erős kézzel úrrá lett a válságon. Nevéhez fűződik a kétnyelvűségi törvény. Célja az igazságos társadalom volt, ennek jegyében az általános egészségbiztosítás elkötelezett híve volt.
A nemzetközi politikában sokat tett a hidegháborús feszültség enyhítéséért.

Ellentmondásos egyénisége és playboy életstílusa miatt kortársai vagy nagyon szerették vagy mérhetetlenül kritizálták.

Tegnap volt halálának tizedik évfordulója.

Miniszterelnök - Parlament 1:0

Stephen Harper kanadai miniszterelnök tavaly dec. 30-án szóvivőjén keresztül meglepő bejelentést tett. A parlament karácsonyi szünete idén kissé hosszabbra nyúlik, a megszokott január végi kezdés helyett 2010-ben legközelebb csak márciusban kell a képviselőknek befáradni munkahelyükre. A felzúdulás elhallgattatására később közölte, ez a 63 nap semmiség az átlagban 151 napos ülésszünetekhez képest, ami 1867-től, a parlament első megalakulásától számolva valóban tény. A tisztánlátás érdekében viszont célszerűbb lenne rövidebb távra visszatekinteni, hiszen az utóbbi harminc évben ez az átlag csupán 22 nap.

A konzervatív kisebbségi kormány feje nem feltétlenül azért döntött így, hogy a képviselőknek alkalmuk legyen kiélvezni Vancouver-ben a téli olimpia minden pillanatát. Sokkal valószínűbb, hogy elejét óhajtja venni azoknak a kényes kérdéseknek, melyeket az ellenzék tenne fel arról, mit tudtak kormánytisztviselők bizonyos megkínzott afgánokról.

Elképzelhető, hogy Harper jól számol. Hiszen a múlt télen hasonló húzással sikerült elkerülnie egy bizalmatlansági indítványt, és lám, még mindig ő a miniszterelnök.

Lehet, hogy most is megússza. E pillanatban az ellenzéki pártoknak sem áll érdekükben, hogy megbuktassák a kormányt. A liberálisok azért nem kívánják a mielőbbi megmérettetést, mert új vezetőjükkel még legalább fél év kell a felkészülésre, míg a szociáldemokraták azért, mert vezérük, Layton, betegeskedik.

Pedig a parlament tekintélyének védelme alapvető egy demokráciában, ahol elméletileg a miniszterelnök felelős a parlamentnek (és azon keresztül a népnek), nem pedig fordítva.