Parlamenti viszonyok

Az ellenzék jó ideje sikertelenül próbálkozott azzal, hogy rávegye a kormányt bizonyos adatok - például a vállalati adó csökkentésének várható hatásai - nyilvánosságra hozására. Pénteken aztán betelt a pohár és a bizalmi szavazáson 156 : 145 arányban elbukott Stephen Harper konzervatív kormánya.

Szombaton a főkormányzó is rábólintott a döntésre, azaz a parlament feloszlatására. Az új választások május másodikán lesznek, addig meglehetősen durva kampányra van kilátás.

A szópárbaj máris megkezdődött. Harper kijelentette: az ellenzék kierőszakolt egy olyan választást, amihez az országnak semmi kedve és amire a gazdaságnak semmi szüksége. Amire szüksége lenne, az egy stabil, többségi kormány, de szavai szerint az ellenzéki pártok azt tervezik, hogy koalícióra lépnek, ha pártja nem szerzi meg a szavazatok többségét.

Ignatieff, a liberális párt vezetője azonnal közleményt adott ki, melyben leszögezte, hogy nem áll szándékában koalícióra lépni senkivel, szabad visszautat biztosít Harpernek, ha a konzervatívok bármilyen arányban megnyerik a küszöbön álló választásokat.

A 308 tagú kanadai parlamentben (pontosabban annak alsóházában) az abszolút többséghez 155 szavazat kellene, de előrejelzések szerint erre egyik pártnak sincs esélye. A most feloszlatott parlamentben 143 konzervatív és 77 liberális ült, a Bloc Quebecois 47, az NDP 36 mandátummal rendelkezett és két független képviselő mellett 3 hely üres volt. Mivel nagyjából hét év alatt ez lesz immár a negyedik alkalom, hogy a kanadaiaknak az urnákhoz kell járulni ( a legutóbb 2008 októberében), könnyen elképzelhető, mekkora lelkesedéssel várják a májusi voksolást.

Kanadai hősök 4.

A Discovery űrsikló fedélzetén 1992. január 22-től 30-ig egy kanadai orvos is dolgozott. Ennek az űrutazásnak a tudományos feladatai közé tartozott a súlytalanság (azaz a mikrogravitáció) emberi idegrendszerre gyakorolt hatásának vizsgálata. Dr. Bondar ezért került be a csapatba és lett az első ideggyógyász és mellesleg az első kanadai nő, aki földkörüli pályán megkerülhette a földet, nem egyszer, hanem pontosan 129-szer.

Roberta Lynn Bondar 1945-ben született Sault Ste-Marie-ben. Vonzalma a természettudományok iránt korán megmutatkozik, ezért édesapja laboratóriumot épít számára, hogy kedvére kísérletezhessen. Meglehetősen nyughatatlan természet és rendkivül szerteágazó érdeklődés jellemzi. Földön, vízen, levegőben keresi a kalandokat: búvárkodik, repül léggömbön és ejtőernyővel, előbb tanul meg repülőgépet vezetni, mint autót, imád kerékpározni és görkorcsolyázni. Első diplomáját a Guelph-i Egyetemen szerzi meg, és folyamatosan halad előre egyre magasabb tudományos fokozatok felé. Majd 1983 decemberében bekerül az első kanadai űrhajóscsoportba, hogy a hosszú kiképzés után eljusson az űrbe. Visszatérte után kutatóként dolgozik tovább.

A tudományos munka mellett hódol régi szenvedélyének, a fényképezésnek. Képei múzeumokban éppúgy megtalálhatók, mint magángyűjteményekben, és könyvei is megjelennek.

Megkapta a Kanadai érdemrend tiszti fokozatát ( Officer of the Order of Canada) , de tevékenységét hazája nemcsak állami kitüntetéssel ismerte el: nem is egy, hanem öt iskola viseli a nevét.

A legjobb hely a világon

Idén újra Vancouver lett a legélhetőbb város a világon - az Economist folyóirat szerint. És még két kanadai versenyző jutott az első tízbe: Toronto (4) és Calgary (5). Ha ebből arra következtetnénk, hogy Kanada a leginkább irigylésre méltó ország, akkor tévedünk, mert Ausztrália a győztes ebből a szempontból, négy befutóval: Melbourne (2), Sydney (7), Perth és Adelaide (holtversenyben 8).

140 várost rangsoroltak az ítészek, akik a döntést sokféle tényező figyelembevételével hozták. Összesen 30 mutatót vizsgáltak, öt nagy kategórián belül: politikai stabilitás, egészségügy, kultúra és környezet, oktatás, infrastruktúra. Ezek között van olyan, ami adott, azaz nem változtatható meg, például az éghajlat, de a legtöbb gondos munkával, pénzzel és odafigyeléssel fejleszthető. Száz pont járt az ideális és egy az elviselhetetlen viszonyokért.

Vancouver idén és tavaly is 98 százalékot teljesített. De mit tud, hogy immár öt éve folyamatosan e lista tetején áll?

Gyönyörű a táj, magas hegyek övezik, ott az óceán és az éghajlat is kellemes. A nyár meleg és napos, a tél enyhe (Kanadában ez nagy szó!). Minden zöld, a város tele van szépséges parkokkal. Fontos a környezetvédelem és a tiszta környezet miatt magas a várható élettartam. Virágzó a gazdaság. Sok felsőoktatási intézménye közül a Brit Kolumbiai Egyetem Kanada második legjobb egyeteme. Fejlett a közlekedési hálózat, és nincs még egy olyan kanadai nagyváros, ahol több kerékpárost és gyalogost látni az utakon. Magas az életszínvonal (és a megélhetési költségek is). Az emberek barátságosak és nagyon sok náció él békésen egymás mellett (a lakosság 52 %-ának nem angol az anyanyelve!)

De, sajnos, nincsen rózsa tövis nélkül: az egyetlen negatívum, amire az Economist is felhívja a figyelmet, a bűnözés, főként a betörések magas száma.

Fejfájás nélkül

Lehet, hogy nem csak én nem hallottam ezidáig arról, hogy a vörösbor, amit olyan nagyon ajánlanak napi fogyasztásra mint egészségmegőrző szert, az emberek 30 %-ának fejfájást és magas vérnyomást okoz. Pedig szenvedtem e mellékhatásoktól. Hennie van Vuuren, a Brit-Kolumbiai Egyetem kutatója már 15 éve is így volt ezzel, de nem hagyta annyiban a dolgot, hanem munkához látott.


Olyan borélesztőt fejlesztett ki, amelyik kevesebb amint termel, márpedig ezek a vegyületek, ilyen például a hisztamin, felelősek a kellemetlen mellékhatásokért és mellékízekért is.


A kanadai és egyesült államokbeli hatóságok engedélyezték az új élesztő használatát, illetve a nagy bortermelő Dél-Afrikában is zöld utat kapott.


A gyártók azonban nem jelzik az üvegek címkéin, ha ezzel az új élesztővel készült a bor, így a fogyasztó sötétben tapogatózik. De aki az utóbbi időben észak-amerikai bort ivott, jó eséllyel kipróbálta már.

Melasztorta

A melasztorta nálunk ismeretlen, sőt, a legidősebb korosztálynak kifejezetten baljóslatúan hangzik, hiszen a háborús időkben cukor híján fanyalodtak a melaszra. Viszont angol nyelvterületen igencsak népszerű ez az édesség A következő recept egy kanadai specialitásokat bemutató gyűjteményből származik.

A tésztához összekeverjük az alábbiakat - nem fontos, hogy teljesen összeálljon, az is elég, ha morzsalékos:

1 1/2 csésze liszt
1/4 csésze porcukor
1/4 teáskanál só
1/2 csésze vaj (ez kb. 12 dkg)
1 tojás sárgája
1 evőkanál víz

Fél órát hűtőszekrényben pihentetjük, majd egy 23 cm átmérőjű tortaforma aljára és oldalára nyomkodjuk. Alufóliával letakarjuk, arra szárazbabot vagy külön erre a célra kapható kerámia-golyőkat helyezünk és 190 fokos sütőben 25-30 percig sütjük. Ezt vaksütésnek nevezik, arra szolgál, hogy a tészta az elősütés alatt megtartsa formáját. A sütőből kivéve eltávolítjuk a babot és az alufóliát.

A töltelék végtelenül egyszerűen elkészíthető. Kissé felmelegítünk

1 csésze aranyszirupot (ez a világos melasz) és
1 evőkanál sötét melaszt (akár el is hagyható).
2 csésze friss zsemlemorzsa,
reszelt citromhéj (természetesen csakis kezeletlen gyümölcsről) és
3 evőkanál citromlé kerül bele.

Összeforgatjuk és az elősütött tésztára öntjük. 15-20 percre visszatesszük a sütőbe.

Az aranyásók városa

Az aranyláz Yukonban 1896 augusztusában kezdődött, amikor három szerencsés fickó aranyat talált a Nyúl forrás vizében. Dawsont azonban nem ők, hanem egy negyedik aranyásó, Joseph Francis Ladue alapította a következő év januárjában, és arról a geológusról nevezte el, aki tíz évvel korábban feltérképezte a környéket.

A Klondike és a Yukon folyók találkozásánál fekvő városkába villámgyorsan érkeztek a gazdagodni vágyók, 1897 nyarán nagyjából ötezren éltek itt az alapító legnagyobb örömére, aki a telkeket 800 és 8000 dollár közötti áron mérte. 1898-ra a lakosság már 40000 főre duzzadt, de az aranyláz hamar lecsengett és Dawson elvesztette vonzerejét.

Most Dawson Citynek mindössze kb. 1400 lakója van, akik büszkén őrzik a hagyományokat. A vadonatúj épületek nem lóghatnak ki a sorból, illeszkedniük kell a régiekhez, ezért aztán a kisváros pont olyan, ahogy azt a westernfilmek alapján elképzeljük.

A Gyémántfogú Gertie kaszinójában ma is naponta többször kánkánoznak a táncoslányok és közben ugyanúgy el lehet játszani a pénzt, mint egykoron. A bevételből állítólag a régi házak helyreállítását finanszírozzák.

Természetesen temetőből van a legtöbb: szabadkőműves, katolikus, protestáns, zsidó, rendőrségi, stb. Lehet benézni a múzeumokba is, a legfőbb látnivaló azonban maga a táj:

A Hetek csoportja

Hajdanában a kanadaiak többsége meg volt győződve arról, hogy országuk annyira jelentéktelen és csúnya, hogy egyáltalán nem érdemel semmilyen figyelmet. Ez a kisebbségi érzés, amely az anyaország, Nagy-Britannia és a "nagy" szomszéd, az USA árnyékában kialakult, minden téren jelen volt, így a művészetben is.


A huszadik század elejéig kellett várni ahhoz, hogy néhány művész szembe menjen ezzel a hiedelemmel és célul tűzze ki a kanadai táj megörökítését. Öten közülük - MacDonald, Varley, Johnston, Carmichael, Lismer - ugyanannál a torontói cégnél dolgoztak, Jackson és Harris baráti alapon csatlakozott hozzájuk.

Hosszas fejtörés után sem tudtak igazán ütős nevet kitalálni maguknak. 1919-től használták a Hetek csoportja ( Group of Seven) elnevezést. 1920-ban volt első közös kiállításuk, az utolsó pedig 1931-ben. Volt némi fluktuáció: Frank Johnston Winnipegbe költözésével egy hely megürült, amit csak 1926-ban töltöttek be Cassonnal. Edwin Holgate lett a nyolcadik tag, majd MacDonald halálakor L.L. Fitzgerald érkezett.

Rövid idő alatt sikerült annyira elfogadtatni magukat, hogy már a harmincas években úgy érezték, nincs szükség a csoport nyújtotta védelemre. A tagok mindegyike elismert lett és művészetükkel nagyban hozzájárultak a kanadai nemzeti érzés kialakulásához.