Milton Acorn (1923-86)

Mert sötét korban élek Mert tudom, sötét, történelem előtti korban élek, vigyázok hát a pénztárcámra, és az utcai lövöldözés nem lep meg úgy, mint az, hogy az újságos, piszkos, fagycsípte arccal visszahívja, az ottfelejtett apróért a kopott költőt. Hogy a varjak megrohanják a naptól kába baglyot, s a kikötött borjú húsát a farkasok előbb hátulról rágják le, hogy eleven és friss maradjon... mindezek előrelátás jelei, az ész csírái; de azután Jézus, tövistől, napszúrástól gyötrött fejjel, kimondva életét és halálát, hogy kicsorbítsa Róma bárdjait, vesszőit összetörje: ez következett, és más hasonlók. Mert jól tudom: e reklám-szivárvány tetején mint fejfájós kötéltáncos, úgy élek, s a vers nem aszpirin... füvek finom pengéit mutatja, ahogy a dűnéken rezegnek; a paralitikust és lírai titkait; barátomat, Alt, cinikust és szakszervezeti aktivistát, ki saját gyöngéd verseiben hinni nem mer, nehogy hinnie kelljen valami magánál különbben: és a történelem, mely még csak most jön el, mindezt majd meghaladja, ahogy a vers letörli s újraírja a költőt. (Rakovszky Zsuzsa fordítása)

Knowing I Live in a Dark Age Knowing I live in a dark age before history, I watch my wallet and am less struck by gunfights in the avenues than by the newsie with his dirty pink chapped face calling a shabby poet back for his change. The crows mobbing the blinking, sun-stupid owl; wolves eating a hamstrung calf hind end first keeping their meat alive and fresh...these are marks of foresight, beginnings of wit; but Jesus wearing thorns and sunstroke beating his life and death into words to break the rods and blunt the axes of Rome: this and like things followed. Knowing that in this advertising rainbow I live like a trapeze artist with a headache, my poems are no aspirins... they show pale bayonets of grass waving thin on dunes; the paralytic and his lyric secrets; my friend Al, union builder and cynic, hesitating to believe his own delicate poems lest he believe in something better than himself: and history, which is yet to begin, will exceed this, exalt this as a poem erases and rewrites its poet.