F. R. Scott - az alkotmányjog professzora és költő

Francis Reginald Scott (1899 - 1985)

Régi dal messzi hangok pendülő level a hegyoldal így zenél de lent a mély Lőrinc-folyón elemi dal hömpölyög időtlen-idők halk hívása szól messzi évmilliókból mikor vak volt a por s hangot még jég takart csak mozdul nem hallhatod gránit-ajak kő-torok Ferencz Győző fordítása

Old Song far voices and fretting leaves this music the hillside gives but in the deep Laurentian river an elemental song for ever a quiet calling of no mind out of long aeons when dust was blind and ice hid sound only a moving with no note granite lips a stone throat

Gwendolyn MacEwen (1941 - 1987)

Első légijárat

Adj’isten hölgyeim és uraim
Itt a gép kapitánya beszél.

Ismeretlen magasságban repülünk
Kiszámíthatatlan sebességgel.
A külső hőmérséklet szavakban ki sem fejezhető.

Ha kinéznek az ablakon, szemükbe ötlenek
A rombadőlt városok s fönnmaradt tengerek,
De húzzák el a függönyt, ha aludni kívánnak.

Navigátorom évek óta beteg,
Így a géppilóta vezérel; végtelenül sajnálom, de
Utunk végcélját én sem ismerem.

Kellemes utazást kívánok.
Dohányzás,tánc, ivás megengedett,
Még a halál is.
Egy szép napon még le is szállhatunk.
Vitéz György fordítása

Flight One

Good afternoon ladies and gentlemen
This is your captain speaking.

We are flying at an unknown altitude
And an incalculable speed.
The temperature outside is beyond words.

If you look out your windows you will see
Many ruined cities and enduring seas
But if you wish to sleep please close the blinds.

My navigator has been ill for many years
And we are on automatic Pilot; regrettably
I cannot foresee our ultimate destination.

Have a pleasant trip.
You may smoke, you may drink, you may dance.
You may die.
We might even land someday.

Milton Acorn (1923-86)

Mert sötét korban élek Mert tudom, sötét, történelem előtti korban élek, vigyázok hát a pénztárcámra, és az utcai lövöldözés nem lep meg úgy, mint az, hogy az újságos, piszkos, fagycsípte arccal visszahívja, az ottfelejtett apróért a kopott költőt. Hogy a varjak megrohanják a naptól kába baglyot, s a kikötött borjú húsát a farkasok előbb hátulról rágják le, hogy eleven és friss maradjon... mindezek előrelátás jelei, az ész csírái; de azután Jézus, tövistől, napszúrástól gyötrött fejjel, kimondva életét és halálát, hogy kicsorbítsa Róma bárdjait, vesszőit összetörje: ez következett, és más hasonlók. Mert jól tudom: e reklám-szivárvány tetején mint fejfájós kötéltáncos, úgy élek, s a vers nem aszpirin... füvek finom pengéit mutatja, ahogy a dűnéken rezegnek; a paralitikust és lírai titkait; barátomat, Alt, cinikust és szakszervezeti aktivistát, ki saját gyöngéd verseiben hinni nem mer, nehogy hinnie kelljen valami magánál különbben: és a történelem, mely még csak most jön el, mindezt majd meghaladja, ahogy a vers letörli s újraírja a költőt. (Rakovszky Zsuzsa fordítása)

Knowing I Live in a Dark Age Knowing I live in a dark age before history, I watch my wallet and am less struck by gunfights in the avenues than by the newsie with his dirty pink chapped face calling a shabby poet back for his change. The crows mobbing the blinking, sun-stupid owl; wolves eating a hamstrung calf hind end first keeping their meat alive and fresh...these are marks of foresight, beginnings of wit; but Jesus wearing thorns and sunstroke beating his life and death into words to break the rods and blunt the axes of Rome: this and like things followed. Knowing that in this advertising rainbow I live like a trapeze artist with a headache, my poems are no aspirins... they show pale bayonets of grass waving thin on dunes; the paralytic and his lyric secrets; my friend Al, union builder and cynic, hesitating to believe his own delicate poems lest he believe in something better than himself: and history, which is yet to begin, will exceed this, exalt this as a poem erases and rewrites its poet.