Korrupció és politika

Egy múlt heti közvélemény-kutatás szerint Quebec lakosainak 75 százaléka gondolja úgy, hogy a tartomány korrupt, és 62 százalék jelezte, hogy nem bízik a helyi politikusokban. Meglehetősen negatív hozzáállás, gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy folyamatosan mekkora botrányok rázzák meg a közéletet.

Bár a Macleans magazinban már szeptemberben megjelent egy cikk, amely Quebec tartományt a legkorruptabbnak nevezte az országban, a bomba nagyjából két hete robbant, amikor több helyi vezetőről nagyon kínos hírek kerültek napvilágra. Például Mascouche-ban, ami Montreal egyik külvárosa, a polgármester nemcsak pénzt kért, hanem egy egész házat ajándékba az egyik építési vállalkozótól bizonyos szerződésekért cserébe.

És azóta egyre durvább dolgok derülnek ki maffia-kapcsolatokról, védelmi pénzekről, befolyással való üzérkedésről és párt- illetve kampányfinanszírozásról. Mindezek ellenére vagy éppen ezért Charest tartományi miniszterelnök egyelőre elzárkózik attól, hogy vizsgálóbizottság álljon fel.

Egy biztos: Quebec-ben az adófizetőknek közel harmadával többe kerül ugyanaz az útszakasz megépítése, mint bárhol máshol Kanadában. Ez a tény önmagában sokat elárul a közélet tisztaságáról.

Halálos tavasz

Mi, magyarok szeretjük azt gondolni, hogy máshol sokkal jobban és okosabban folynak a dolgok. Hát ... Ha közelebbről megnézzük, bizony nagyon gyakran kiderül, hogy az élet sehol sem fenékig tejfel.

Rengeteg szó esik nálunk a bicikliutak építésének szükségességéről. És ebből a szempontból Quebec valóban paradicsom, a nagyjából 3,5 millió kerékpárosnak irigylésre méltó hosszúságban áll rendelkezésére kiváló minőségű út. A Route Verte - azaz Zöld út - majd 4 200 kilométeres Montreal pedig ritkaságszámba megy, mert az észak-amerikai városokra nem jellemző, hogy a belvároson keresztül védett pályán haladhat a biciklis forgalom. A világhálón találunk olyan útvonaltervezőt, ami a kerékpárosoknak segít megtervezni az eljutást a város egyik pontjáról a másikra.

A tavasz mégis minden évben biciklishalált hoz. Múlt héten hat triatlonost edzés közben ütött el egy autós, hárman nem élték túl a balesetet. Aztán a hétvégén egy ittas vezető gázolt kerékpárost.

Most a biciklis társadalom (amely egyébként önkritikusan megállapítja, hogy nemcsak az autósok hozzáállásának kellene fejlődnie) azt kéri a kormányzattól, hogy egyfelől gyorsítsa fel a leállósávok egyébként is tervbe vett kiépítését (kemény burkolattal), másfelől a tél végén információs kampánnyal hívja fel a figyelmet arra, hogy a jobb időjárás kerékpárosok tömegét csalja ki az utakra. Ne kelljen minden évben meghalnia néhány embernek csak azért, mert télen az autóvezetők elszoktak a biciklisták jelenlététől.

Tarte au sucre

Jellegzetesen kanadai, pontosabban Quebec-i francia édesség következik, ami szerencsére nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető. (Mindenképpen könnyebb volt a süteményt összehozni, mint aztán egy viszonylag elfogadható fényképet.)

Természetesen számtalan variációja létezik, sűrített tejjel vagy tejszínnel, juharsziruppal és/vagy cukorral, dióval vagy anélkül, de a lényeg a karamellre emlékeztető, nagyon édes töltelék, ami nem túl vastag rétegben fedi a tésztát. Tejszínhab vagy vaníliafagylalt kíséretében szokták tálalni.


Hozzávalók egy 22 cm-es tortaformához

Tésztakosár:
16 dkg lisztbe szórunk egy csipet sót, 9 dkg vajjal vagy margarinnal és 1-2 evőkanál hideg vízzel összegyúrjuk (kézzel vagy robotgéppel).

Töltelék:
Teflonlábaskában felforrósítunk 1/4 csésze juharszirupot 2 evőkanál vajjal, majd beleszórunk 1 csésze barnacukrot , 6 evőkanál lisztet és 1 csésze tejszínt adunk hozzá. Egy pillanatra sem hagyhatjuk magára, folyamatosan kevergetve jól összefőzzük.
Forrón belekaparjuk a nyers tésztával bélelt tortaformába és 190 C fokon 30 percig sütjük.

A nyelvrendőrség lecsap

Quebec az egyetlen olyan kanadai tartomány, ahol a franciák vannak többségben. Attól való félelmükben, hogy elsüllyednek Észak-Amerika hatalmas, angol nyelvű tengerében - mint ahogy az megtörtént az USA-beli Louisiana esetében, ahol tulajdonképpen már csak a helynevek emlékeztetnek a francia múltra - létrehozták az OQLF-et (Office Quebecoise de la langue francaise), amely 1961 óta őrködik azon, hogy ez ne következzen be.

A közigazgatásban és a kereskedelemben is olyan sikeresen védték a nyelvet, hogy a nyolcvanas évek végére minden Quebec-i üzlet kirakata felett kizárólag francia lehetett a felirat. Nagyjából húsz éve aztán normalizálódtak az állapotok, ma a követelmény csak annyi, hogy a francia szöveg legyen a fő helyen.

Előfordulnak mulatságos esetek. 1996-ban például egy hölgy megfenyegette az egyik kisállatkereskedőt, hogy feljelenti, mert az ott árusított papagáj nem beszél franciául.

A múlt héten egy szexuális segédeszközöket forgalmazó boltra sújtott le az OQLF, azaz a nyelvrendőrség, ahogy jóakarói nevezik. Az "ügy" hat éve kezdődött, amikor állampolgári bejelentésre a felügyelet kivonult és megállapította, hogy nincs megfelelő feliratozás az egyik árucikken. És noha az évek során többször is ígéretet kaptak arra, hogy ezt a hiányosságot orvosolni fogják, ez azóta sem történt meg! Talán a mostani 500 dolláros bírság jobb belátásra kényszeríti a céget és a vastag, kondomszerű tárgy dobozán hamarosan megjelenik az angol mellett franciául is az eligazító szöveg, amelyhez minden Quebec-i lakosnak elidegeníthetetlen joga van.