Montreali pénzügyek

Noha irigylésre méltóan hangzik, hogy Montrealban az idei költségvetésben többlet mutatkozik, a polgármester, Gérald Tremblay óvatosságra int.

A héten készült el a jelentés, mely szerint a 4 milliárd dolláros éves költségvetésben április végével 62 milliós nettó többlet található. Ahhoz, hogy ezt helyén tudjuk kezelni, három tényezőre kell felhívni a figyelmet:

1 Tavaly ilyenkor 155 milliós volt a hiány.
2 Átlagos években viszont gyakran akár 100 milliós plusz volt várható.
3 Az idei bevételeket egyfelől alaposan megdobta az a legfelső bírósági döntés, melynek következtében a kikötő és a Radio-Canada elvesztette a magas ingatlanadó ügyében kezdeményezett pert és kénytelen-kelletlen befizette a 48 milliós elmaradt adót, másfelől a viszonylag enyhe tél miatt a városháza megspórolt 10 millió dollárt.

A jelenlegi pozitív szaldó ellenére akár 400 millióra rúghat majd a hiány az év végére. Erről leginkább a rendőrség tehet, ahol már most 17,6 millióval szállt el a költségvetés, főként a sportesemények biztosításáért kifizetett túlórapénzek hatására.

Az ingatag pénzügyi helyzet miatt döntött úgy a tavaly novemberben megválasztott polgármester, hogy a zárt ajtók mögött zajló megbeszélések helyett nyilvános, a világhálón élőben követhető vitát kezdeményez, ahol az ellenzék bevonásával keresik meg a kiutat.

Kötelező olvasmány

Earle Birney Kanada: látlelet

Gimnazista föld esete,
serdülőkorba merevülten:
vihog és hirtelen öklöt ráz,
csillogó arc, esetlen küllem.
E kamasz a sportban csodás,
az egészségtől majd kicsattan:
vasárnap templomba viszik,
s ha vakarózik, csak titokban.
Nem olvas, legfeljebb medvékről,
érme- és röp-modell gyűjtő,
s egy kihívást sohasem hárít el.
A Nagybácsi cukorkával tömi,
de asztal mellett a neve hallgass.
Francia anyját nem tagadhatja le,
bár humora gyengébb, s ingatag alkat.
Sokkal inkább üt az apjára, ám
ha ezt hallja, homloka ráncban.
Más akar lenni, mint a többiek,
s álma, hogy első a világ-táncban.
Külön és külföldön élő szülők,
buzgó rokonság, birtokértő,
skizofrénia nincs kizárva,
felnő-e, mielőtt nem túl késő?

Kántor Péter fordítása, megjelent a Gótika a vadonban (1983, Európa Könyvkiadó) című kötetben

Csatornahajózás

A 202 kilométer hosszú Rideau csatorna Ottawa és Kingston között 1832-ben készült el. A britek eredetileg azért határozták el a megépítését, hogy biztonságos útvonalon haladhassanak a katonai szállítmányok. (A nagyszabású vállalkozást irányító John By ezredesnek utóbb életének hátralévő része nem volt elég ahhoz, hogy teljesen tisztára mossa nevét a pénzügyek kezelése miatt rá záporozó vádak alól.)

A méregdrágán megépült vízi út, mely 47 zsilipet, egy gátat, 16 tavat és két folyót foglal magába, fellendítette a vidék kereskedelmét és hozzájárult benépesedéséhez. A legszemléletesebben ezt Ottawa példája mutatja, ami az ezredesről elnevezett Bytown-ból nőtt ki.

Ma már csak kajakokkal, kenukkal és jachtokkal találkozhatunk a csatornán, amely 2007-ben felkerült az UNESCO világörökségi listájára. A vízi út május közepétől október végéig hajózható. A zsilipek ugyanúgy működnek, mint hajdan, és a zöldfülűek is minden nehézség nélkül áthaladhatnak.

Januártól, amikor kitűzik a zöld zászlót, korcsolyázók veszik birtokba a fővárosi szakaszát. (Pirossal jelzik, ha zárva, a sárga zászló jelentése: nem tökéletes, de használható.) Ez 7.8 km hosszú és benne van a Guinness rekordok könyvében, mint a világ legnagyobb természetes jégpályája.

Tofino

A nevet hallva talán egy karamella jut eszünkbe, de a cukorkás üzletek polcainak átkutatása helyett inkább a Transzkanadai autópálya végpontját kell megkeresnünk Brit Kolumbiában.


A gyönyörű vidéket jó ötezer éve lakják emberek. Az európai jövevények egy spanyol hidrográfus, Don Vicente Tofino után nevezik el 1792-ben. Lassan-lassan kialakul egy kis kereskedőváros. Az első turisták az 1950-es években fedezik fel, de az idevezető utat ekkor még csak a hétvégeken használhatják, amikor a fakitermelők éppen pihennek. 1971-ben lesz a Csendes-óceáni partvidék nemzeti parkjának (Pacific Rim National Park) része, majd 2000-ben az ENSz bioszféra rezervátummá nyilvánítja.

Közben zajlott a természetvédők hatalmas küzdelme a fakitermelőkkel, mely 1993-ban nagyjából ezer aktivista letartóztatásához vezetett, de végül sikerült megakadályozni a tervezett tarvágást. Az itteniek elkötelezettségét bizonyítja egy másik csata is, amit 2001-2002-ben a városközpont 800 éves fájának megmentéséért folytattak.

Ma az 1 500 lakosú városka évente 750 000 - 1 000 000 látogatót fogad. Az aktív pihenésre vágyók szörfözni, horgászni, golfozni, kajakozni és vitorlázni járnak ide. Sokaknak van kedve bálna-, medve- és madárlesre indulni vagy a közeli, forró vizű források élvezetének hódolni.

És hogy megmaradjon Tofino olyannak, amilyennek mindenki szereti, a kisváros egyedülálló lépésre szánta el magát: kapuja zárva marad a gyorséttermi és kiskereskedelmi láncok előtt.

Halálos tavasz

Mi, magyarok szeretjük azt gondolni, hogy máshol sokkal jobban és okosabban folynak a dolgok. Hát ... Ha közelebbről megnézzük, bizony nagyon gyakran kiderül, hogy az élet sehol sem fenékig tejfel.

Rengeteg szó esik nálunk a bicikliutak építésének szükségességéről. És ebből a szempontból Quebec valóban paradicsom, a nagyjából 3,5 millió kerékpárosnak irigylésre méltó hosszúságban áll rendelkezésére kiváló minőségű út. A Route Verte - azaz Zöld út - majd 4 200 kilométeres Montreal pedig ritkaságszámba megy, mert az észak-amerikai városokra nem jellemző, hogy a belvároson keresztül védett pályán haladhat a biciklis forgalom. A világhálón találunk olyan útvonaltervezőt, ami a kerékpárosoknak segít megtervezni az eljutást a város egyik pontjáról a másikra.

A tavasz mégis minden évben biciklishalált hoz. Múlt héten hat triatlonost edzés közben ütött el egy autós, hárman nem élték túl a balesetet. Aztán a hétvégén egy ittas vezető gázolt kerékpárost.

Most a biciklis társadalom (amely egyébként önkritikusan megállapítja, hogy nemcsak az autósok hozzáállásának kellene fejlődnie) azt kéri a kormányzattól, hogy egyfelől gyorsítsa fel a leállósávok egyébként is tervbe vett kiépítését (kemény burkolattal), másfelől a tél végén információs kampánnyal hívja fel a figyelmet arra, hogy a jobb időjárás kerékpárosok tömegét csalja ki az utakra. Ne kelljen minden évben meghalnia néhány embernek csak azért, mert télen az autóvezetők elszoktak a biciklisták jelenlététől.

Tarte au sucre

Jellegzetesen kanadai, pontosabban Quebec-i francia édesség következik, ami szerencsére nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető. (Mindenképpen könnyebb volt a süteményt összehozni, mint aztán egy viszonylag elfogadható fényképet.)

Természetesen számtalan variációja létezik, sűrített tejjel vagy tejszínnel, juharsziruppal és/vagy cukorral, dióval vagy anélkül, de a lényeg a karamellre emlékeztető, nagyon édes töltelék, ami nem túl vastag rétegben fedi a tésztát. Tejszínhab vagy vaníliafagylalt kíséretében szokták tálalni.


Hozzávalók egy 22 cm-es tortaformához

Tésztakosár:
16 dkg lisztbe szórunk egy csipet sót, 9 dkg vajjal vagy margarinnal és 1-2 evőkanál hideg vízzel összegyúrjuk (kézzel vagy robotgéppel).

Töltelék:
Teflonlábaskában felforrósítunk 1/4 csésze juharszirupot 2 evőkanál vajjal, majd beleszórunk 1 csésze barnacukrot , 6 evőkanál lisztet és 1 csésze tejszínt adunk hozzá. Egy pillanatra sem hagyhatjuk magára, folyamatosan kevergetve jól összefőzzük.
Forrón belekaparjuk a nyers tésztával bélelt tortaformába és 190 C fokon 30 percig sütjük.

Caster canadensis

Első pillantásra Kanada nemzeti jelképe nem igazán parancsol tiszteletet. De a felületes szemlélő téved: épp a múlt héten járta be a világhálót a hír, miszerint az űrből is látható az a 850 méteres gátrendszer, amit az egyik kanadai nemzeti parkban épített egy több hódcsaládból álló kolónia. Mit tud ehhez foghatót felmutatni az amerikai sas, az orosz medve vagy a brit oroszlán?

A hód egy nagyobbacska rágcsáló, átlag egy méter hosszú és húsz kiló a súlya. Fakérget, gyökereket és egyéb növényi táplálékot fogyaszt. Víz mellett él, és az általa kidöntött fákból és iszapból építi "várát", amelynek a víz alatt van a bejárata, de padlója a felszín fölött van. A hódok egy életre választanak párt maguknak, és a szülők két éves korig gondozzák utódaikat, melyek a születésük utáni napon már úszkálnak.

A fákat metszőfogaik segítségével döntik ki, egyrészt táplálékszerzés, másrészt gátépítés céljából. A gátakkal duzzasztják fel a vizet, ami biztosítja, hogy lakásuk bejárata mindig rejtve maradjon. Télen a befagyott víztükör alatt felhalmozott ágakkal táplálkoznak, téli álmot nem alszanak.

A hód 1975. március 24-én lett hivatalosan is Kanada jelképe. De ez nem jelent megkülönböztetett bánásmódot. Sőt, épp ellenkezőleg. Mivel a vízduzzasztással gyakran okoznak kárt ezek az állatok, Manitoba tartományban akár 50 dollár jutalmat is kifizetnek egy gátépítőművész "hatástalanításáért".