Az aranyásók városa

Az aranyláz Yukonban 1896 augusztusában kezdődött, amikor három szerencsés fickó aranyat talált a Nyúl forrás vizében. Dawsont azonban nem ők, hanem egy negyedik aranyásó, Joseph Francis Ladue alapította a következő év januárjában, és arról a geológusról nevezte el, aki tíz évvel korábban feltérképezte a környéket.

A Klondike és a Yukon folyók találkozásánál fekvő városkába villámgyorsan érkeztek a gazdagodni vágyók, 1897 nyarán nagyjából ötezren éltek itt az alapító legnagyobb örömére, aki a telkeket 800 és 8000 dollár közötti áron mérte. 1898-ra a lakosság már 40000 főre duzzadt, de az aranyláz hamar lecsengett és Dawson elvesztette vonzerejét.

Most Dawson Citynek mindössze kb. 1400 lakója van, akik büszkén őrzik a hagyományokat. A vadonatúj épületek nem lóghatnak ki a sorból, illeszkedniük kell a régiekhez, ezért aztán a kisváros pont olyan, ahogy azt a westernfilmek alapján elképzeljük.

A Gyémántfogú Gertie kaszinójában ma is naponta többször kánkánoznak a táncoslányok és közben ugyanúgy el lehet játszani a pénzt, mint egykoron. A bevételből állítólag a régi házak helyreállítását finanszírozzák.

Természetesen temetőből van a legtöbb: szabadkőműves, katolikus, protestáns, zsidó, rendőrségi, stb. Lehet benézni a múzeumokba is, a legfőbb látnivaló azonban maga a táj:

A Hetek csoportja

Hajdanában a kanadaiak többsége meg volt győződve arról, hogy országuk annyira jelentéktelen és csúnya, hogy egyáltalán nem érdemel semmilyen figyelmet. Ez a kisebbségi érzés, amely az anyaország, Nagy-Britannia és a "nagy" szomszéd, az USA árnyékában kialakult, minden téren jelen volt, így a művészetben is.


A huszadik század elejéig kellett várni ahhoz, hogy néhány művész szembe menjen ezzel a hiedelemmel és célul tűzze ki a kanadai táj megörökítését. Öten közülük - MacDonald, Varley, Johnston, Carmichael, Lismer - ugyanannál a torontói cégnél dolgoztak, Jackson és Harris baráti alapon csatlakozott hozzájuk.

Hosszas fejtörés után sem tudtak igazán ütős nevet kitalálni maguknak. 1919-től használták a Hetek csoportja ( Group of Seven) elnevezést. 1920-ban volt első közös kiállításuk, az utolsó pedig 1931-ben. Volt némi fluktuáció: Frank Johnston Winnipegbe költözésével egy hely megürült, amit csak 1926-ban töltöttek be Cassonnal. Edwin Holgate lett a nyolcadik tag, majd MacDonald halálakor L.L. Fitzgerald érkezett.

Rövid idő alatt sikerült annyira elfogadtatni magukat, hogy már a harmincas években úgy érezték, nincs szükség a csoport nyújtotta védelemre. A tagok mindegyike elismert lett és művészetükkel nagyban hozzájárultak a kanadai nemzeti érzés kialakulásához.

Leonard Cohen

Azt hiszem, Magyarországon viszonylag kevesen tudják, hogy a világsztár Leonard Cohen kanadai. És még kevesebben tudják azt, hogy ő nem "csak" egy énekes, hanem elismert író és költő. Bizonyságul álljon itt 2002-ben megjelent kötetének címadó verse Szántó T. Gábor fordításában.

A vágyódás könyve Nem teremtek hegyeket A rendszernek vége Hogy vannak gyógyszerek I-tennek hála érte Követtem az utat Káosztól művészetig A vágy lova húzza a Depressziókocsit Hattyúként siklottam Sziklaként süllyedtem Rég elhúzott az idő Amikor nevettem Lapom túl fehér volt Tintám túl halvány Nappalom nem írta Mit diktált éjszakám Állatüvöltéseim Angyalcsalódásom A megbánásra mégsincs Jóváhagyásom Hisz az is valakié lesz Mi nekem nem sikerül Szívem az övé lesz Személytelenül Rálép az útra Megérti mit mondtam Szabadságom verdes Tört akaratomban Életünk összeér Röpke pillanat Az ajtó kitárva Az idő fennakad És megszületik a nő Hozzád hasonlónak Miket senki nem tett Általa folytatódnak Tudom hogy jönni fog Tudom hogy keres Az lesz a vágyódás A könyv pedig ez

The book of longing I can't make the hills The system is shot I'm living on pills For which I thank G-d I followed the course From chaos to art Desire the horse Depression the cart I sailed like a swan I sank like a rock But time is long gone Past my laughing stock My page was too white My ink was too thin The day wouldn't write What the night pencilled in My animal howls My angel's upset But I'm not allowed A trace of regret For someone will use What I couldn't be My heart will be hers Impersonally She'll step on the path She'll see what I mean My will cut in half And freedom between For less than a second Our lives will collide The endless suspended The door open wide Then she will be born To someone like you What no one has done She'll continue to do I know she is coming I know she will look And that is the longing And this is the book

A Nap cirkusza

Talán nem állok egyedül azzal, hogy a Cirque du Soleilről sokáig azt hittem, hogy francia. Holott az 1984-ben alapított, immár ezer artistát foglalkoztató cég kanadai, a tulajdonos, Guy Laliberté tűznyelőként hajdanában Quebec utcáin szórakoztatta a járókelőket.

Jelenleg a világ különböző részein 22 műsoruk fut párhuzamosan, ezek mindegyike valamilyen témát - történetet dolgoz fel. A művészek végtelenül profi kiképzést kapnak, napi nyolc órát próbálnak. Ez az összeszokottság teszi lehetővé, hogy a színpadon a szereplők improvizálhatnak, bizonyos kereteken belül persze.

A soknemzetiségű társulatban családias a hangulat, nagy az összetartás. A francia név ellenére a közös nyelv az angol.

December első felében léptek fel Budapesten a Saltimbanco című előadással, és ebből az alkalomból több újságban jelent meg beszélgetés Boi Gergellyel, a nemzetközi társulatnál dolgozó kevés magyar egyikével, aki a montreali bázisról így beszélt: "Olyan Margitsziget-területű a központ, óriási próbatermekkel, kosztümgyárakkal. Az egy munkahely, ott megy a kiképzés, vannak apartmanok, szolgáltatások. Mindent alánk raknak a kajától a nyelvtanárig, és van akrobatika meg színészképzés. Elájultam, amikor először megláttam."

Gyilkos statisztika

Ma tette közzé jelentését a Kanadai Statisztikai Hivatal a leggyakoribb halálokokról a 2007-es év adatai alapján.

Az össznépességen belül a rák az első, 30 %-kal. Második helyen a 22 %-os szívbetegség áll. 6%-ért felel az agyérkatasztrófa, szép magyar szóval sztrók. A dobogóról leszorult, de az első tízbe tartozó halálokok sorrendben: krónikus alsó légúti betegségek, balesetek, cukorbetegség, Alzheimer-kór, influenza és tüdőgyulladás, vesebetegségek, öngyilkosság.

A lista gyakorlatilag nem változott 2000 óta.

Ha a korcsoportokat vizsgáljuk, a fiatal felnőtteknél (15 és 34 év között) az öngyilkosságok és a balesetek, majd 35 és 74 év között a rák, míg 85 éves kortól a szívbetegségek vezetnek.

A rák 55 és 64 év között arat leginkább, e korcsoportban a halálozás 48 %-a írható a számlájára.

A nemek között a legjelentősebb különbség az, hogy a férfiak háromszor gyakrabban követnek el öngyilkosságot.

A nőknél az Alzheimer-kór okozza az elhalálozások 70 %-át. Itt kell megjegyezni, hogy a rákbetegségek közül a nőket az emlőrák fenyegeti leginkább, kilenc nőből egynél diagnosztizálják és huszonnyolcból egy belehal.

Korrupció és politika

Egy múlt heti közvélemény-kutatás szerint Quebec lakosainak 75 százaléka gondolja úgy, hogy a tartomány korrupt, és 62 százalék jelezte, hogy nem bízik a helyi politikusokban. Meglehetősen negatív hozzáállás, gondolhatnánk, ha nem tudnánk, hogy folyamatosan mekkora botrányok rázzák meg a közéletet.

Bár a Macleans magazinban már szeptemberben megjelent egy cikk, amely Quebec tartományt a legkorruptabbnak nevezte az országban, a bomba nagyjából két hete robbant, amikor több helyi vezetőről nagyon kínos hírek kerültek napvilágra. Például Mascouche-ban, ami Montreal egyik külvárosa, a polgármester nemcsak pénzt kért, hanem egy egész házat ajándékba az egyik építési vállalkozótól bizonyos szerződésekért cserébe.

És azóta egyre durvább dolgok derülnek ki maffia-kapcsolatokról, védelmi pénzekről, befolyással való üzérkedésről és párt- illetve kampányfinanszírozásról. Mindezek ellenére vagy éppen ezért Charest tartományi miniszterelnök egyelőre elzárkózik attól, hogy vizsgálóbizottság álljon fel.

Egy biztos: Quebec-ben az adófizetőknek közel harmadával többe kerül ugyanaz az útszakasz megépítése, mint bárhol máshol Kanadában. Ez a tény önmagában sokat elárul a közélet tisztaságáról.

Francia-kanadai felesborsó leves

Kanadában nagyjából 6,5 millió francia-kanadai él, a többség Quebec tartományban. Innen származik ez az étel, ami annyira elterjedt, hogy gyakran magukat a francia-kanadaiakat is pea soup-nak azaz borsólevesnek nevezik-nevezték, ami persze  távolról sem mondható ildomosnak. Ez egyben arra enged következtetni, hogy hajdanában e népcsoport anyagi helyzete többnyire nem volt túl rózsás, ezért voltak kénytelenek sűrűn fogyasztani ezt a szegényember-eledelt. Egy nagyon jóízű, ugyanakkor igazán olcsó és laktató leves receptje következik.

1/2 kg sárgaborsó, amit előző este beáztattunk vízbe
1/4 kg füstölt hús vagy húsos szalonna egészben
1/2 csésze feldarabolt szárzeller
1/4 csésze lereszelt sárgarépa
1/4 csésze felaprított petrezselyemzöld
1 nagy fej hagyma apróra vágva
1 babérlevél
1 kiskanál borsikafű
só
őrölt fekete bors

Az összes hozzávalót egyszerre feltesszük főni 2 liter vízben. Két órai főzés után a leves kész. Ilyenkor szokták a füstölt húst vagy szalonnát kivenni és feldarabolni, majd visszatenni. Ennyi az egész.

A borsikafű (azaz csombor) helyett lehet más zöld fűszert használni, pl. zsályát.