2011. március 9., szerda

A legjobb hely a világon


Idén újra Vancouver lett a legélhetőbb város a világon - az Economist folyóirat szerint. És még két kanadai versenyző jutott az első tízbe: Toronto (4) és Calgary (5). Ha ebből arra következtetnénk, hogy Kanada a leginkább irigylésre méltó ország, akkor tévedünk, mert Ausztrália a győztes ebből a szempontból, négy befutóval: Melbourne (2), Sydney (7), Perth és Adelaide (holtversenyben 8).

140 várost rangsoroltak az ítészek, akik a döntést sokféle tényező figyelembevételével hozták. Összesen 30 mutatót vizsgáltak, öt nagy kategórián belül: politikai stabilitás, egészségügy, kultúra és környezet, oktatás, infrastruktúra. Ezek között van olyan, ami adott, azaz nem változtatható meg, például az éghajlat, de a legtöbb gondos munkával, pénzzel és odafigyeléssel fejleszthető. Száz pont járt az ideális és egy az elviselhetetlen viszonyokért.

Vancouver idén és tavaly is 98 százalékot teljesített. De mit tud, hogy immár öt éve folyamatosan e lista tetején áll?

Gyönyörű a táj, magas hegyek övezik, ott az óceán és az éghajlat is kellemes.
A nyár meleg és napos, a tél enyhe (Kanadában ez nagy szó!). Minden zöld, a város tele van szépséges parkokkal. Fontos a környezetvédelem és a tiszta környezet miatt magas a várható élettartam. Virágzó a gazdaság. Sok felsőoktatási intézménye közül a Brit Kolumbiai Egyetem Kanada második legjobb egyeteme. Fejlett a közlekedési hálózat, és nincs még egy olyan kanadai nagyváros, ahol több kerékpárost és gyalogost látni az utakon. Magas az életszínvonal (és a megélhetési költségek is). Az emberek barátságosak és nagyon sok náció él békésen egymás mellett (a lakosság 52 %-ának nem angol az anyanyelve!)

De, sajnos, nincsen rózsa tövis nélkül: az egyetlen negatívum, amire az Economist is felhívja a figyelmet, a bűnözés, főként a betörések magas száma.



2011. február 24., csütörtök

Fejfájás nélkül

Lehet, hogy nem csak én nem hallottam ezidáig arról, hogy a vörösbor, amit olyan nagyon ajánlanak napi fogyasztásra mint egészségmegőrző szert, az emberek 30 %-ának fejfájást és magas vérnyomást okoz. Pedig szenvedtem e mellékhatásoktól. Hennie van Vuuren, a Brit-Kolumbiai Egyetem kutatója már 15 éve is így volt ezzel, de nem hagyta annyiban a dolgot, hanem munkához látott.


Olyan borélesztőt fejlesztett ki, amelyik kevesebb amint termel, márpedig ezek a vegyületek, ilyen például a hisztamin, felelősek a kellemetlen mellékhatásokért és mellékízekért is.


A kanadai és egyesült államokbeli hatóságok engedélyezték az új élesztő használatát, illetve a nagy bortermelő Dél-Afrikában is zöld utat kapott.


A gyártók azonban nem jelzik az üvegek címkéin, ha ezzel az új élesztővel készült a bor, így a fogyasztó sötétben tapogatózik. De aki az utóbbi időben észak-amerikai bort ivott, jó eséllyel kipróbálta már.

2011. február 17., csütörtök

Melasztorta

A melasztorta nálunk ismeretlen, sőt, a legidősebb korosztálynak kifejezetten baljóslatúan hangzik, hiszen a háborús időkben cukor híján fanyalodtak a melaszra. Viszont angol nyelvterületen igencsak népszerű ez az édesség A következő recept egy kanadai specialitásokat bemutató gyűjteményből származik.

A tésztához összekeverjük az alábbiakat - nem fontos, hogy teljesen összeálljon, az is elég, ha morzsalékos:

1 1/2 csésze liszt
1/4 csésze porcukor
1/4 teáskanál só
1/2 csésze vaj (ez kb. 12 dkg)
1 tojás sárgája
1 evőkanál víz

Fél órát hűtőszekrényben pihentetjük, majd egy 23 cm átmérőjű tortaforma aljára és oldalára nyomkodjuk. Alufóliával letakarjuk, arra szárazbabot vagy külön erre a célra kapható kerámia-golyőkat helyezünk és 190 fokos sütőben 25-30 percig sütjük. Ezt vaksütésnek nevezik, arra szolgál, hogy a tészta az elősütés alatt megtartsa formáját. A sütőből kivéve eltávolítjuk a babot és az alufóliát.

A töltelék végtelenül egyszerűen elkészíthető. Kissé felmelegítünk

1 csésze aranyszirupot (ez a világos melasz) és
1 evőkanál sötét melaszt (akár el is hagyható).
2 csésze friss zsemlemorzsa,
reszelt citromhéj (természetesen csakis kezeletlen gyümölcsről) és
3 evőkanál citromlé kerül bele.

Összeforgatjuk és az elősütött tésztára öntjük. 15-20 percre visszatesszük a sütőbe.



2011. január 31., hétfő

Az aranyásók városa


Az aranyláz Yukonban 1896 augusztusában kezdődött, amikor három szerencsés fickó aranyat talált a Nyúl forrás vizében. Dawsont azonban nem ők, hanem egy negyedik aranyásó, Joseph Francis Ladue alapította a következő év januárjában, és arról a geológusról nevezte el, aki tíz évvel korábban feltérképezte a környéket.

A Klondike és a Yukon folyók találkozásánál fekvő városkába villámgyorsan érkeztek a gazdagodni vágyók,
1897 nyarán nagyjából ötezren éltek itt az alapító legnagyobb örömére, aki a telkeket 800 és 8000 dollár közötti áron mérte. 1898-ra a lakosság már 40000 főre duzzadt, de az aranyláz hamar lecsengett és Dawson elvesztette vonzerejét.

Most Dawson Citynek mindössze kb. 1400 lakója van, akik büszkén őrzik a hagyományokat. A vadonatúj épületek nem lóghatnak ki a sorból, illeszkedniük kell a régiekhez, ezért aztán a kisváros pont olyan, ahogy azt a westernfilmek alapján elképzeljük.

A Gyémántfogú Gertie kaszinójában ma is naponta többször kánkánoznak a táncoslányok és közben ugyanúgy el lehet játszani a pénzt, mint egykoron. A bevételből állítólag a régi házak helyreállítását finanszírozzák.

Természetesen temetőből van a legtöbb: szabadkőműves, katolikus, protestáns, zsidó, rendőrségi, stb. Lehet benézni a múzeumokba is, a legfőbb látnivaló azonban maga a táj:



2011. január 20., csütörtök

A Hetek csoportja

Hajdanában a kanadaiak többsége meg volt győződve arról, hogy országuk annyira jelentéktelen és csúnya, hogy egyáltalán nem érdemel semmilyen figyelmet. Ez a kisebbségi érzés, amely az anyaország, Nagy-Britannia és a "nagy" szomszéd, az USA árnyékában kialakult, minden téren jelen volt, így a művészetben is.


A huszadik század elejéig kellett várni ahhoz, hogy néhány művész szembe menjen ezzel a hiedelemmel és célul tűzze ki a kanadai táj megörökítését. Öten közülük - MacDonald, Varley, Johnston, Carmichael, Lismer - ugyanannál a torontói cégnél dolgoztak, Jackson és Harris baráti alapon csatlakozott hozzájuk.

Hosszas fejtörés
után sem tudtak igazán ütős nevet kitalálni maguknak. 1919-től használták a Hetek csoportja ( Group of Seven) elnevezést. 1920-ban volt első közös kiállításuk, az utolsó pedig 1931-ben. Volt némi fluktuáció: Frank Johnston Winnipegbe költözésével egy hely megürült, amit csak 1926-ban töltöttek be Cassonnal. Edwin Holgate lett a nyolcadik tag, majd MacDonald halálakor L.L. Fitzgerald érkezett.

Rövid idő alatt sikerült annyira elfogadtatni magukat, hogy már a harmincas években úgy érezték, nincs szükség a csoport nyújtotta védelemre. A tagok mindegyike elismert lett és művészetükkel nagyban hozzájárultak a kanadai nemzeti érzés kialakulásához.



2011. január 2., vasárnap

Leonard Cohen

Azt hiszem, Magyarországon viszonylag kevesen tudják, hogy a világsztár Leonard Cohen kanadai. És még kevesebben tudják azt, hogy ő nem "csak" egy énekes, hanem elismert író és költő. Bizonyságul álljon itt 2002-ben megjelent kötetének címadó verse Szántó T. Gábor fordításában.



A vágyódás könyve

Nem teremtek hegyeket
A rendszernek vége
Hogy vannak gyógyszerek
I-tennek hála érte

Követtem az utat
Káosztól művészetig
A vágy lova húzza a
Depressziókocsit

Hattyúként siklottam
Sziklaként süllyedtem
Rég elhúzott az idő
Amikor nevettem

Lapom túl fehér volt
Tintám túl halvány
Nappalom nem írta
Mit diktált éjszakám

Állatüvöltéseim
Angyalcsalódásom
A megbánásra mégsincs
Jóváhagyásom

Hisz az is valakié lesz
Mi nekem nem sikerül
Szívem az övé lesz
Személytelenül

Rálép az útra
Megérti mit mondtam
Szabadságom verdes
Tört akaratomban

Életünk összeér
Röpke pillanat
Az ajtó kitárva
Az idő fennakad

És megszületik a nő
Hozzád hasonlónak
Miket senki nem tett
Általa folytatódnak

Tudom hogy jönni fog
Tudom hogy keres
Az lesz a vágyódás
A könyv pedig ez

The book of longing

I can't make the hills
The system is shot
I'm living on pills
For which I thank G-d
I followed the course
From chaos to art
Desire the horse
Depression the cart
I sailed like a swan
I sank like a rock
But time is long gone
Past my laughing stock
My page was too white
My ink was too thin
The day wouldn't write
What the night pencilled in
My animal howls
My angel's upset
But I'm not allowed
A trace of regret
For someone will use
What I couldn't be
My heart will be hers
Impersonally
She'll step on the path
She'll see what I mean
My will cut in half
And freedom between
For less than a second
Our lives will collide
The endless suspended
The door open wide
Then she will be born
To someone like you
What no one has done
She'll continue to do
I know she is coming
I know she will look
And that is the longing
And this is the book

2010. december 19., vasárnap

A Nap cirkusza


Talán nem állok egyedül azzal, hogy a Cirque du Soleilről sokáig azt hittem, hogy francia. Holott az 1984-ben alapított, immár ezer artistát foglalkoztató cég kanadai, a tulajdonos, Guy Laliberté tűznyelőként hajdanában Quebec utcáin szórakoztatta a járókelőket.

Jelenleg a világ különböző részein 22 műsoruk fut párhuzamosan, ezek mindegyike valamilyen témát - történetet dolgoz fel. A művészek végtelenül profi kiképzést kapnak, napi nyolc órát próbálnak. Ez az összeszokottság teszi lehetővé, hogy a színpadon a szereplők improvizálhatnak, bizonyos kereteken belül persze.

A soknemzetiségű társulatban családias a hangulat, nagy az összetartás. A francia név ellenére a közös nyelv az angol.

December első felében léptek fel Budapesten a Saltimbanco című előadással, és ebből az alkalomból több újságban jelent meg beszélgetés Boi Gergellyel, a nemzetközi társulatnál dolgozó kevés magyar egyikével, aki a montreali bázisról így beszélt: "Olyan Margitsziget-területű a központ, óriási próbatermekkel, kosztümgyárakkal. Az egy munkahely, ott megy a kiképzés, vannak apartmanok, szolgáltatások. Mindent alánk raknak a kajától a nyelvtanárig, és van akrobatika meg színészképzés. Elájultam, amikor először megláttam."