Kanadai karácsony: tourtiere

Nemigen találni hagyományos karácsonyi ételt a kanadai konyhában. Ezt a húsos lepényt egész évben szívesen fogyasztják a francia kanadaiak, de leginkább mégis december 24-én este a vacsora részeként. A töltelék eredetileg galambból készült, az immár kihalt észak-amerikai vándorgalamb, a tourte húsából (innen ered a lepény neve: tourtiere).

A szokásos lepénytésztának többféle receptje ismert, íme egy a sok közül:

30 dkg liszt
22 dkg hideg vaj felkockázva
1 teáskanál só
1 teáskanál cukor
6-8 evőkanál jeges víz

Legegyszerűbb robotgéppel eldolgozni. Akkor a legjobb, ha apró vajmorzsák maradnak a tésztában. Felhasználás előtt legalább egy órát pihenjen a hűtőben.

Belevaló töltelék:
1/2 kg darált sertéshús
1/4 kg marhahús
1 felaprított vöröshagyma
1 szétnyomott fokhagymagerezd
1/2 csésze víz
1,5 teáskanál só
1/2 teáskanál kakukkfű
1/4 teáskanál zsálya
1/4 teáskanál őrölt feketebors
1/8 teáskanál őrölt szegfűszeg

Mindent egyszerre beleteszünk egy serpenyőbe, felforraljuk és 5 perc párolás után belekanalazzuk a tészta felével kibélelt kb. 24 cm átmérőjű sütőformába. A tészta másik felével beborítjuk, a széleket összenyomjuk. A közepét kissé bevágjuk, hogy a sütés közben keletkező gőz távozhasson. 220 fokon kb. 40 percig sütjük.

A tölteléket lehet persze cifrázni, például zsemlemorzsa, gomba és/vagy szárzeller hozzáadásával. A fűszerek variálhatók, szegfűborsot, fahéjat, petrezselyemzöldet és csombort is tehetünk bele.

Érdekes ...

Új megállapodást készítenek elő a kanadai és egyesült államokbeli hatóságok. Sok részletet nem lehet még tudni a 32 pontból álló akciótervről, melynek neve A határon túl, de a lényeg meglehetősen érdekes és valószínűleg érzékenyen fogja érinteni a kanadaiak emberi jogait, egészen pontosan a magánélet szentségét.

Arról van szó ugyanis, hogy ezután az amerikai fél felhatalmazást kap arra, hogy mindenkit nyomon kövessen, aki belép Kanadába vagy aki elhagyja Kanadát. Az USA biztonsági megfontolásokra hivatkozik, míg a kanadai kormány megállapítja, hogy az amerikaiak eddig is hozzájutottak a hozzájuk látogató kanadaiak személyes adataihoz és inkább azt hangsúlyozza, hogy a tervezet további pontjai nagyban megkönnyítik a két ország között a mindennapos kereskedelmi forgalmat.

Az egyezményt Stephen Harper kanadai miniszterelnök és Barack Obama amerikai elnök a jövő héten írja majd alá Washingtonban.

A Kanadai Nemzeti Galléria

A Nemzeti Galériát 1880-ban Ottawában hívta életre az akkori főkormányzó, John Campbell, aki nagy rajongója volt a művészetnek, így a legelső festmények kiválogatásában élvezettel vett részt. A gyűjtemény nemcsak vásárlással, hanem ajándékozással is gyarapodott, például egy későbbi főkormányzó, Vincent Massey adományai jelentősen hozzájárultak a gazdagításához.

Hányatott előélet, többszöri költözködés után 1988-ban érkeztek meg a műalkotások a képen látható üvegből és gránitból komponált épületbe, melyet Moshe Safdie tervezett és amely 2000-ben bekerült az elmúlt ezer év legkiválóbb kanadai építészeti alkotásai közé. 2005-ben állították fel Louis Bourgeois jellegzetes óriáspók-szobrát a galéria előtti téren.

A gyűjtemény célja természetesen legfőképp a kanadai művészek festményeinek, rajzainak, szobrainak és fényképeinek bemutatása, de láthatók itt világhírű európai és amerikai alkotások is.

A felnőtt belépőjegy ára 9 dollár, kivéve a csütörtök estét, amikor ingyenes a belépés. A jelenlegi igazgató, Marc Mayer azt szeretné mihamarabb elérni, hogy az állandó tárlatok megtekintéséért egyáltalán ne kelljen fizetni, hiszen akkor bárki bármikor élvezhetné a kiállított műveket pénztárcája vastagságától függetlenül.

Az évszázad üzlete

Kanadában is nagyszerű politikusok hoznak nagyszerű döntéseket. Erre jó példa a haditengerészetnek 1998-ban megvásárolt négy darab, használt, dízel üzemű tengeralattjáró esete. Jean Chretien kormánya akkoriban nagyon büszke volt a jó vételre - ugyanis mindössze 750 millió dollárt fizettek a briteknek az elvileg kiváló állapotú hajókért, melyek csak két évet működtek, mielőtt lecserélték az egész ottani tengeralattjáró-flottát atommeghajtásúra.


Visszatekintve azonban úgy tűnik, hogy ebből az összegből minden egyes cent kidobott pénz. Hiszen például a Chicoutimi összesen két napot szolgált az azóta eltelt 13 év alatt. Már a legelső útja során kigyulladt ( a tűzben egy matróz életét vesztette és többen megsérültek), és még mindig nem sikerült befejezni a javítását. Talán két év múlva fog elkészülni, ha minden jól megy.

A Victoria már akár jövőre is kihajózhat, de valószínűleg 2016-ig kell várni, mire mind a négy tengeralattjáró bevethető lesz. Addigra pedig az előzetes becslések alapján 3 milliárdra fog rúgni a rájuk költött pénz - ennyiért akár új hajókat is lehet kapni.

A Harper-kormányban állítólag felmerült, hogy új, atommeghajtású tengeralattjárókat vásároljanak. Steven Staples katonai szakértő viszont úgy látja, hogy Kanadának nem lehet égető szüksége további tengeralattjárókra, ha ez a négy sem hiányzott olyan nagyon az utóbbi évtizedben. A kormány amúgy is nemrég szavazott meg 25 milliárd dollárt a felszíni flotta fejlesztésére - oldják meg azzal az ország védelmét.

A szeparatizmus már nem olyan csábító

Jó hír a kanadai többségnek: Québec tartományban minden valószínűség szerint a józan ész kerekedik felül. A franciák függetlenedési vágya, ami hosszú évtizedek óta fenyegette az ország egységét (egészen pontosan 1967 óta, amikor René Lévesque kilépett a Liberális Pártból, mert az elvetette a szuverén Québec gondolatát, majd a rákövetkező évben megalapította az erősen nacionalista és függetlenségpárti Parti Québecois-t), egyre csökken. Legalábbis ez derült ki egy internetes felmérésből, melynek során 1000 ember - 855 francia és 145 nem francia - véleményét kérdezték meg.

A válaszolók 63 %-a büszkén vallotta magát egyszerre Québec-inek és kanadainak. Szintén 63 % gondolta úgy, hogy több előny mint hátrány származik abból, hogy a tartomány a szövetségi állam része. 71 % szerint a szuverenitás kérdése már nem aktuális. Itt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy 2010. áprilisában egy hasonló közvélemény-kutatás során még 58 % vélekedett így, a tendencia tehát megnyugtató.

Ugyanakkor azonban tény, hogy a megkérdezettek 73 %-a szeretné, ha a kanadai alkotmány hivatalosan elismerné a Québec-i nemzetet és még mindig 25 % támogatja - támogatná a független Québec kikiáltását.

Milton Acorn (1923-86)

Mert sötét korban élek Mert tudom, sötét, történelem előtti korban élek, vigyázok hát a pénztárcámra, és az utcai lövöldözés nem lep meg úgy, mint az, hogy az újságos, piszkos, fagycsípte arccal visszahívja, az ottfelejtett apróért a kopott költőt. Hogy a varjak megrohanják a naptól kába baglyot, s a kikötött borjú húsát a farkasok előbb hátulról rágják le, hogy eleven és friss maradjon... mindezek előrelátás jelei, az ész csírái; de azután Jézus, tövistől, napszúrástól gyötrött fejjel, kimondva életét és halálát, hogy kicsorbítsa Róma bárdjait, vesszőit összetörje: ez következett, és más hasonlók. Mert jól tudom: e reklám-szivárvány tetején mint fejfájós kötéltáncos, úgy élek, s a vers nem aszpirin... füvek finom pengéit mutatja, ahogy a dűnéken rezegnek; a paralitikust és lírai titkait; barátomat, Alt, cinikust és szakszervezeti aktivistát, ki saját gyöngéd verseiben hinni nem mer, nehogy hinnie kelljen valami magánál különbben: és a történelem, mely még csak most jön el, mindezt majd meghaladja, ahogy a vers letörli s újraírja a költőt. (Rakovszky Zsuzsa fordítása)

Knowing I Live in a Dark Age Knowing I live in a dark age before history, I watch my wallet and am less struck by gunfights in the avenues than by the newsie with his dirty pink chapped face calling a shabby poet back for his change. The crows mobbing the blinking, sun-stupid owl; wolves eating a hamstrung calf hind end first keeping their meat alive and fresh...these are marks of foresight, beginnings of wit; but Jesus wearing thorns and sunstroke beating his life and death into words to break the rods and blunt the axes of Rome: this and like things followed. Knowing that in this advertising rainbow I live like a trapeze artist with a headache, my poems are no aspirins... they show pale bayonets of grass waving thin on dunes; the paralytic and his lyric secrets; my friend Al, union builder and cynic, hesitating to believe his own delicate poems lest he believe in something better than himself: and history, which is yet to begin, will exceed this, exalt this as a poem erases and rewrites its poet.

A Cantor-gyűjtemény

Kanadai rekorddöntést, másfél millió dolláros bevételt várnak a hétvégi New York-i bélyegaukción. A 69 esztendős, Ottawa-i Daniel Cantor, aki amúgy marhahús-nagykereskedőként kereste kenyerét, évtizedek szorgos munkájával szedte össze az 1851 és 1868 között kiadott összes kanadai bélyegrégiséget.

Az aukciós cég szerint a legvonzóbb darab az első képen látható, jó állapotú fekete 12 pennys, melyet 1852 júniusában küldtek el Montrealból New Yorkba. Cantornak néhány éve 285 000 dollárért sikerült megvásárolnia, szintén aukción, ahol hatalmas párharc után lett az övé. Azért különösen büszke erre a példányra, mert korábban a legnagyobb gyűjtők birtokában volt.


Természetesen a híres 1851-es, 3 pennys hód sem maradt ki. Az alsó képen szereplő 12 pennys pár (összesen három ilyen ismert az egész világon) pedig azért is különleges, mert az ifjú Viktória királynőt ábrázoló, magas névértékű bélyegre eleve csak keveseknek volt annak idején szüksége, el lehet képzelni, milyen súlyos volt az a küldemény, melyre nem is egyet kellett belőle ragasztani.

A 443 darabos kollekció első darabját 1969-ben szerezte meg Cantor, aki a gyűjtőszenvedélyt édesapjától örökölte. "A gyűjtemény immár teljes, semmi sem hiányzik belőle. Számomra a versenyfutásnak vége, hadd élvezze valaki más is."