Nanaimo szelet

Kanadai édesség, amelynek leírása nyomtatásban először állítólag egy jótékony célú szakácskönyvben jelent meg az 1950-es években. További részletek és adatok megtalálhatók a Wikipédiában, ahol külön szócikk (http://en.wikipedia.org/wiki/Nanaimo_bar) foglalkozik e három rétegből álló sütemény történetével. Akárhogy is volt, az tény, hogy 1986-ban Nanaimo város polgármestere pályázatot írt ki arra, hogy megtalálják a legigazibb receptet. Íme a győztes:

1. réteg - alaplap

1/2 csésze (110 g) vajat,
1/4 csésze (50 g) cukrot és
5 evőkanál kakaóport (nem instant!) összeolvasztunk. Hozzáadunk
1 kissé felvert tojást és kevergetve sűrűre főzzük. A tűzről levéve
1 és 1/4 csésze graham kekszmorzsa (vagy más ledarált keksz),
1/2 csésze (60 g) darált mandula és
1 csésze kókuszreszelék kerül bele. Egy 20x20 cm-es szögletes formába belenyomkodjuk (alá érdemes egy folpack lapot vágni, hogy egyszerű legyen majd kiszedni a kész süteményt a formából).

2. réteg - krém

1/2 csésze (110g) vajat,
2 evőkanál és 2 teáskanál (40 ml) tejszínt,
2 evőkanál nem főzős vanília pudingport és
2 csésze (400 g) porcukrot habosra keverünk.

3. réteg - csokoládémáz

100 g étcsokoládét és
30 g vajat alacsony hőmérsékleten összeolvasztunk, ha kissé kihűlt, a sütemény tetejére öntjük.

Megjegyzés:
A családomnak nagyon ízlett, de a krém szerintem így túl édes, igazából már az elkészítés közben is nagyon vacilláltam, hogy sokkal kevesebb cukor is elég lenne, de nem akartam eltérni a hiteles forrástól.
1 csésze= 250 ml

Karizmatikus miniszterelnök

Pierre Trudeau 1968 és 1979, majd 1980 és 84 között volt kormányfő. Ő az a kanadai miniszterelnök, akinek nevét hazáján kívül is nagyon sokan ismerték.

1919-ben született gazdag Montreal-i család gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a jezsuita Jean-de-Brébeuf kollégiumban végezte, ahol nacionalista, sőt egyenesen fasiszta eszmék hatottak rá és diáktársaira. A jogi egyetem befejezése után került a Harvard-ra, majd Párizs és London következett. Az ötvenes években szovjetunióbeli utazása miatt az USA-ban feketelistára került. Külföldi tapasztalatai és tanulmányai fokozatosan megváltoztatták politikai nézeteit, és 1965-ben belépett a Liberális Pártba.


Amikor 1967-ben Pearson leköszönt, a generációváltás jegyében a kanadai ifjúság bálványaként Trudeau lépett helyére. Miniszterelnöki karrierjének legnehezebb pillanatait a Quebec-i szeparatisták okozták, de erős kézzel úrrá lett a válságon. Nevéhez fűződik a kétnyelvűségi törvény. Célja az igazságos társadalom volt, ennek jegyében az általános egészségbiztosítás elkötelezett híve volt.
A nemzetközi politikában sokat tett a hidegháborús feszültség enyhítéséért.

Ellentmondásos egyénisége és playboy életstílusa miatt kortársai vagy nagyon szerették vagy mérhetetlenül kritizálták.

Tegnap volt halálának tizedik évfordulója.

Az első kanadai bélyeg

A mai fogalmaink szerinti Kanada nem is létezett - hiszen csak 1867-ben egyesültek az észak-amerikai brit tartományok - , amikor a sokoldalú Sandford Fleming ( mérnök és feltaláló, többek között a CPR vasúthálózat tervezője, a kanadai tudományos akadémia alapító tagja, az egységes időzónák bevezetésének utóbb lovaggá ütött élharcosa) megalkotta az első kanadai bélyeget.


Akkoriban minden bélyeg az uralkodót ábrázolta, el lehet képzelni hát a megrökönyödést: a korona és a királynő monogramja (VR = Victoria Regina) alatt egy hód képe foglalja el a középső részt, a tervező szerint a kanadai nép szorgalmát, leleményességét és kitartását jelképezve.

Errefelé később történt még ennél is faramucibb eset bélyegügyben. 1860-ban Új Brunswick postamestere, Charles Connell az ötcentes bélyegen önhatalmúlag lecserélte a királynőt és a saját arcmását biggyesztette a helyére. Ebbe aztán sajnálatosan bele is bukott, az inkriminált bélyeget pedig (szinte) mind bevonták.

A vöröses színű, nem fogazott 3p azaz 3 penny értékű hódos bélyeg azonban az 1851. ápr. 23-i kiadása után használatban maradt, és noha nagyszerű újításképpen a hátoldala enyvezett volt, nem ragadt igazán jól. A piacon manapság egy kiváló állapotban lévő példány akár 34 000 dollárt is érhet.

Botanikus kert a Vancouver-szigeten

Butcharték a portland cementből gazdagodtak meg a XIX-XX. század fordulóján. Amikor a házuk melletti kőfejtő már kimerült, a feleségnek, Jenny Butchartnak nagyszerű ötlete támadt: lovaskocsikkal termőföldet hozatott a holdbéli tájra emlékeztető vidékre, majd beültette növényekkel. Ez lett az Elsüllyedt kert. A ház tengerre néző oldalán 1908-ra készült el a japánkert, majd a teniszpálya helyén az olasz. Aztán a veteményeskert 1920-ban átalakult rózsakertté.


Ekkor már évente legalább ötvenezren keresték fel az időközben Benvenuto (olaszul Isten hozott) névre keresztelt birtokot. A a park szépségeit élvezhették Butchart úr díszmadarai is, pávák, kacsák, galambok és egy meglehetősen embergyűlölő papagáj.

Nemcsak növények és madarak kerültek ide a világ sok szegletéből, hanem szobrok és szökőkutak is. A legismertebb ezek közül a bronz vaddisznó, amelynek a szóbeszéd szerint szerencsét hozó orra fényes a sok simogatástól. A szobor 1620-ban készült márvány eredetije Pietro Tacca műve és a firenzei Uffizi-ben található.


A botanikus kert ma is a Butchart leszármazottak tulajdonában van. Évente közel hétszázféle dísznövényből egy millió tő kerül kiültetésre, hogy a látogatók márciustól októberig folyamatosan gyönyörködhessenek a virágokban, melyek magvait akár meg is vásárolhatják.

Kanadai hősök 3.

2004, azaz a CBC A legnagyobb kanadai című műsora óta tudható, hogy a kanadaiak szerint Tommy Douglas tette a legtöbbet az országukért.

Az 1904-ben Skóciában született Thomas Clement Douglas kisgyerekként került Kanadába. Egy baleset után csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, és szüleinek nem volt pénzük a szükséges operációra. Úgy menekült meg az amputálástól, hogy egy híres sebész felajánlotta, ingyen elvégzi a műtéteket. E tapasztalat hatására lett az ingyenes egészségügyi ellátás elkötelezett híve. "Úgy éreztem, egy gyermek lába vagy élete sem múlhat azon, hogy a szülei képesek-e elegendő pénzt előteremteni."

A főiskola elvégzése után baptista lelkipásztor Weyburn-ben, ahol a nagy gazdasági világválság (1929-33) által okozott munkanélküliség és tömeges elszegényedés láttán vált szocialistává. 1935-ben jutott be a parlamentbe, majd amikor 9 év múlva pártja elsöprő győzelmet aratott, Douglas lett Saskatchewan (és egész Észak-Amerika) első szocialista miniszterelnöke.

Hivatali ideje alatt - ez összesen 18 évet jelent - rengeteget tett a tartományért: megváltoztatta az oktatási rendszert, utakat, szennyvízhálózatot és villanyvezetéket épített, de a legfőbb hozzájárulása az ország jólétéhez a Medicare rendszer megalkotása és bevezetése a tartományban, az orvostársadalom ellenkezése ellenére. A Saskatchewan-i sikerek alapján ezt a példaértékű egészségbiztosítási rendszert később egész Kanadára kiterjesztették.

Tommy Douglas (aki mellesleg Kiefer Sutherland nagyapja) 1981-ben megkapta a Kanada-rendet, a legmagasabb polgári kitüntetést. 81 évesen, 1986-ban hunyt el.

La tour CN tower

1976 nyarán, 40 hónapig tartó építkezés befejeztével nyílt meg a CN torony, Toronto városának jelképe. Évente nagyjából 2 millió látogató keresi fel az 553,33 méter magas "világcsodát", amely meghatározza a városképet.

Nem pusztán a nagyravágyás hozta létre a hatalmas építményt, hanem gyakorlati okokból is szükség volt egy távközlést segítő toronyra, hiszen a hatvanas évek városfejlesztése teleszórta Torontót felhőkarcolókkal, és a régi átjátszók jelei nem jutottak el akadálytalanul mindenhová. A megnyitás óta viszont még észak-amerikai mértékkel mérve is kiemelkedően jók a vételi viszonyok a térségben.

A turisták azonban egészen másért szeretik. 58 másodpercnyi liftezés után lehet feljutni 346 méterre, a kilátóhoz, ahol akár a lassan forgó étteremben ülve is élvezhetik a nagyszerű látványt. Ha ennél is többre vágynak, újabb jegy vásárlásával még feljebb juthatnak, és 447 méteres magasságból - kedvező időjárási viszonyok mellett - állítólag akár 160 kilométerre is akadálytalanul elláthatnak. Kalandvágyóknak ajánlott az üvegpadlós szint és az ugyanitt található szabadtéri kilátó, ahol 342 méterrel a föld felett fújja hajukat a szél.

A CN eredetileg az építtető Canadian National vasúttársaságra utalt, de minthogy ma már szétváltak útjaik, a hivatalos álláspont szerint a torony neve Canada's National Tower azaz Kanada nemzeti tornya, de ez lényegtelen, mert soha senki nem nevezi teljes nevén.

A torontóiak büszkesége immár 34 éve a világ legmagasabb tornya, legalábbis még a 2010-es Guinness-ben is így szerepel.

Mottók és jelmondatok

A konföderáció atyja, Sir Samuel Tilley már 1866-ban kiválasztott egy latin sort a 72. zsoltárból, ami aztán 1921-ben lett Kanada hivatalos mottója: A mari usque ad mare, vagyis a tengertől egészen a tengerig.
Nincs mindegyik országrésznek latin jelmondata, sőt, a Yukon és az Északnyugati Területek semmilyen mottót nem használnak.

Nunavut, azaz a legősibb és egyben legifjabb, 1999 óta inuktitut nyelven írja fel címerére: Nunavut Sanginivut - Földünk a mi erősségünk.

Quebecnek természetesen francia a jelszava, 1883-ban Eugene Taché, a tartományi címer megalkotója választotta: Je me souviens (= emlékezem). Elvileg ez a hagyományokra, a francia nyelvre és a római katolikus vallásra vonatkozik, a vérmes elszakadáspártiak azonban inkább mindazokra a sérelmekre kívánnak ezzel emlékezni, amiket az angol nyelvű többségtől kellett elszenvedniük.

Ut incepit fidelis sic permanet - ez ellenben Ontario jelmondata, nagyjából annyit tesz Hűséges maradt a kezdettől fogva. A brit koronához hű lojalistákról szól, akik az amerikai függetlenségi háború alatt és után érkeztek Kanadába. Szintén rájuk utal Új Brunswick mottója, Spem reduxit, visszahozta a reményt.

Új Skócia címerén két összekapcsolt kéz felett ez olvasható: Munic haec et altera vincit (= ez megvéd és a másik legyőz).

Edward Herceg Sziget jelmondata igencsak tényszerű: Parva sub ingenti, apró a hatalmas mellett. Alberta viszont erős és szabad - Fortis et liber, míg Manitoba dicsőséges és szabad - Gloriosus et liber.

Brit Kolumbia természeti szépsége ihlette a következőt: Splendor sine occasu azaz romlatlan ragyogás.

A sok emberből származik erőnk ( Multis e gentibus vires) hirdeti Saskatchewan.

Új-Fundland visszanyúl a Bibliához: Quaerite prime regnum dei, keressétek először Istennek országát (Máté 6.33).