Az évszázad üzlete

Kanadában is nagyszerű politikusok hoznak nagyszerű döntéseket. Erre jó példa a haditengerészetnek 1998-ban megvásárolt négy darab, használt, dízel üzemű tengeralattjáró esete. Jean Chretien kormánya akkoriban nagyon büszke volt a jó vételre - ugyanis mindössze 750 millió dollárt fizettek a briteknek az elvileg kiváló állapotú hajókért, melyek csak két évet működtek, mielőtt lecserélték az egész ottani tengeralattjáró-flottát atommeghajtásúra.


Visszatekintve azonban úgy tűnik, hogy ebből az összegből minden egyes cent kidobott pénz. Hiszen például a Chicoutimi összesen két napot szolgált az azóta eltelt 13 év alatt. Már a legelső útja során kigyulladt ( a tűzben egy matróz életét vesztette és többen megsérültek), és még mindig nem sikerült befejezni a javítását. Talán két év múlva fog elkészülni, ha minden jól megy.

A Victoria már akár jövőre is kihajózhat, de valószínűleg 2016-ig kell várni, mire mind a négy tengeralattjáró bevethető lesz. Addigra pedig az előzetes becslések alapján 3 milliárdra fog rúgni a rájuk költött pénz - ennyiért akár új hajókat is lehet kapni.

A Harper-kormányban állítólag felmerült, hogy új, atommeghajtású tengeralattjárókat vásároljanak. Steven Staples katonai szakértő viszont úgy látja, hogy Kanadának nem lehet égető szüksége további tengeralattjárókra, ha ez a négy sem hiányzott olyan nagyon az utóbbi évtizedben. A kormány amúgy is nemrég szavazott meg 25 milliárd dollárt a felszíni flotta fejlesztésére - oldják meg azzal az ország védelmét.

A szeparatizmus már nem olyan csábító

Jó hír a kanadai többségnek: Québec tartományban minden valószínűség szerint a józan ész kerekedik felül. A franciák függetlenedési vágya, ami hosszú évtizedek óta fenyegette az ország egységét (egészen pontosan 1967 óta, amikor René Lévesque kilépett a Liberális Pártból, mert az elvetette a szuverén Québec gondolatát, majd a rákövetkező évben megalapította az erősen nacionalista és függetlenségpárti Parti Québecois-t), egyre csökken. Legalábbis ez derült ki egy internetes felmérésből, melynek során 1000 ember - 855 francia és 145 nem francia - véleményét kérdezték meg.

A válaszolók 63 %-a büszkén vallotta magát egyszerre Québec-inek és kanadainak. Szintén 63 % gondolta úgy, hogy több előny mint hátrány származik abból, hogy a tartomány a szövetségi állam része. 71 % szerint a szuverenitás kérdése már nem aktuális. Itt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy 2010. áprilisában egy hasonló közvélemény-kutatás során még 58 % vélekedett így, a tendencia tehát megnyugtató.

Ugyanakkor azonban tény, hogy a megkérdezettek 73 %-a szeretné, ha a kanadai alkotmány hivatalosan elismerné a Québec-i nemzetet és még mindig 25 % támogatja - támogatná a független Québec kikiáltását.

Milton Acorn (1923-86)

Mert sötét korban élek Mert tudom, sötét, történelem előtti korban élek, vigyázok hát a pénztárcámra, és az utcai lövöldözés nem lep meg úgy, mint az, hogy az újságos, piszkos, fagycsípte arccal visszahívja, az ottfelejtett apróért a kopott költőt. Hogy a varjak megrohanják a naptól kába baglyot, s a kikötött borjú húsát a farkasok előbb hátulról rágják le, hogy eleven és friss maradjon... mindezek előrelátás jelei, az ész csírái; de azután Jézus, tövistől, napszúrástól gyötrött fejjel, kimondva életét és halálát, hogy kicsorbítsa Róma bárdjait, vesszőit összetörje: ez következett, és más hasonlók. Mert jól tudom: e reklám-szivárvány tetején mint fejfájós kötéltáncos, úgy élek, s a vers nem aszpirin... füvek finom pengéit mutatja, ahogy a dűnéken rezegnek; a paralitikust és lírai titkait; barátomat, Alt, cinikust és szakszervezeti aktivistát, ki saját gyöngéd verseiben hinni nem mer, nehogy hinnie kelljen valami magánál különbben: és a történelem, mely még csak most jön el, mindezt majd meghaladja, ahogy a vers letörli s újraírja a költőt. (Rakovszky Zsuzsa fordítása)

Knowing I Live in a Dark Age Knowing I live in a dark age before history, I watch my wallet and am less struck by gunfights in the avenues than by the newsie with his dirty pink chapped face calling a shabby poet back for his change. The crows mobbing the blinking, sun-stupid owl; wolves eating a hamstrung calf hind end first keeping their meat alive and fresh...these are marks of foresight, beginnings of wit; but Jesus wearing thorns and sunstroke beating his life and death into words to break the rods and blunt the axes of Rome: this and like things followed. Knowing that in this advertising rainbow I live like a trapeze artist with a headache, my poems are no aspirins... they show pale bayonets of grass waving thin on dunes; the paralytic and his lyric secrets; my friend Al, union builder and cynic, hesitating to believe his own delicate poems lest he believe in something better than himself: and history, which is yet to begin, will exceed this, exalt this as a poem erases and rewrites its poet.

A Cantor-gyűjtemény

Kanadai rekorddöntést, másfél millió dolláros bevételt várnak a hétvégi New York-i bélyegaukción. A 69 esztendős, Ottawa-i Daniel Cantor, aki amúgy marhahús-nagykereskedőként kereste kenyerét, évtizedek szorgos munkájával szedte össze az 1851 és 1868 között kiadott összes kanadai bélyegrégiséget.

Az aukciós cég szerint a legvonzóbb darab az első képen látható, jó állapotú fekete 12 pennys, melyet 1852 júniusában küldtek el Montrealból New Yorkba. Cantornak néhány éve 285 000 dollárért sikerült megvásárolnia, szintén aukción, ahol hatalmas párharc után lett az övé. Azért különösen büszke erre a példányra, mert korábban a legnagyobb gyűjtők birtokában volt.


Természetesen a híres 1851-es, 3 pennys hód sem maradt ki. Az alsó képen szereplő 12 pennys pár (összesen három ilyen ismert az egész világon) pedig azért is különleges, mert az ifjú Viktória királynőt ábrázoló, magas névértékű bélyegre eleve csak keveseknek volt annak idején szüksége, el lehet képzelni, milyen súlyos volt az a küldemény, melyre nem is egyet kellett belőle ragasztani.

A 443 darabos kollekció első darabját 1969-ben szerezte meg Cantor, aki a gyűjtőszenvedélyt édesapjától örökölte. "A gyűjtemény immár teljes, semmi sem hiányzik belőle. Számomra a versenyfutásnak vége, hadd élvezze valaki más is."

Kanadai szentek

A katolikus egyház összesen 11 kanadai szentet ismer el. 1930-ban avatták szentté azt a nyolc jezsuita hittérítőt (hat papot és két segítőjüket), akiket az 1640-es években az őslakosok olyannyira nem szívesen fogadtak, hogy kit szörnyű kínzások után, kit kissé kevésbé gyötrelmes módszerrel végleg elhallgattattak.

Marguerite Bourgeoys (1620-1700) apácarendet alapított Ville Marie-ban (a mai Montrealban) és iskolát, ahol gazdagok és szegények együtt tanulhattak. 1982 óta szent.

1990-ben került be a katolikus szentek sorába Marguerite d'Youville (1707-1771), aki miután megözvegyült, otthont alapított a szegények és elesettek számára. Később létrehozott egy apácarendet, amely átvette és üzemeltette a montreali kórházat.

André testvért (1845-1937) a pápa tavaly avatta szentté. A korán megárvult, szinte írástudatlan fiú sokféle munkát kipróbált, mígnem 26 éves korában befogadta a Szent Kereszt rend és a Notre Dame kollégium kapusa lett. Emberek ezrei hittek abban, hogy imái erejével meggyógyította őket, noha ő maga ezt mindig is tagadta és a csodákat Szent Józsefnek tulajdonította. Ezért határozta el 1904-ben, hogy Szent József tiszteletére kápolnát emel. Az egyszerű kis építmény mellett húsz évvel később indult el a Mount Royal-on ma is látható hatalmas bazilika építése, melynek befejezését már nem érhette meg.

Diane jóvoltából

A receptet pár éve Diane barátnőm küldte Montreálból. Feltételezem, hogy ő pedig Krissey-től kapta, ezért lett Krissey répatortája a neve. De ez mellékes, a lényeg, hogy ez a különleges sütemény mindig nagyon finom és az elkészítése nem túl macerás.

1 csésze barnacukrot és
1 csésze étolajat elkeverünk. Tovább verjük és
3 egész tojást adunk hozzá egyenként. Majd beleszitálunk
1 1/2 csésze lisztet,
3/4 teáskanál sót,
1 1/3 teáskanál sütőport,
1 teáskanál szódabikarbónát és
1 1/3 teáskanál fahéjat. Végül beleforgatunk
2 csésze finomra reszelt sárgarépát és
1 csésze durvára darált diót.

Én közönséges gyűrűformában kb. 40 percig sütöttem 180 C fokon, de az eredeti leírásban 300 Fahrenheit (150 C) és angyalok eledele tortaforma vagy 2 db 20-23 cm átmérőjű kerek forma szerepel.

Végül a bevonathoz alaposan összekeverünk
20 dkg krémsajtot,
1/8 csésze vajat,
2 teáskanál vaníliakivonatot (vagy vaníliás cukrot) és
2 csésze porcukrot.

A leghosszabb híd

Kanada leghosszabb hídja a Konföderáció-híd, amely az ország legkisebb tartományát, az Edward herceg szigetet köti össze a szárazfölddel. Korábban gőzhajóval, majd komppal lehetett ide eljutni, és télen a zord időjárás gyakran elvágta a szigetieket a külvilágtól.

Az építkezést parázs vita előzte meg, melyet 1988-ban népszavazással zártak le, ahol a híd hívei voltak (közel 60 %-kal) többségben. A munka 1993. október 7-én indult. Ehhez a kanadai alkotmányt is meg kellett változtatni, mivel az a kormányt gőzhajó-összeköttetés biztosítására kötelezte 1873 óta - akkor csatlakozott ugyanis a sziget Kanadához.

Az 1997. május 31-én átadott híd 12,9 km hosszú és 11 m széles. Középtájon 60 m a vízfelszíntől való távolság, ezen a ponton haladhatnak el alatta a nagy tengerjáró hajók.

A hídpénz attól függ, hány tengelye van a gépjárműnek. A jelenleg érvényes árlista szerint egy személyautó (vagy bármilyen egyéb két tengelyű jármű) 43.25 kanadai dollárért mehet oda-vissza. Ezzel ez a legdrágább híd egész Észak-Amerikában. Gyalog vagy kerékpárral nem lehet útnak indulni, de működik egy olcsó kisbuszjárat, melyre 4 dollár a jegy (ha a biciklit is magunkkal visszük, akkor 8).