Időutazás

Az új-skóciai Cape Breton-szigeten, amelyet akkoriban még Ile Royale-nak neveztek, 1720-ban kezdték építeni Louisbourg falait  és nagyjából két évtized kellett ahhoz, hogy az erőd elkészüljön. Nem volt egész Észak-Amerikában ennél nagyobb és drágább katonai létesítmény. De - mint az hamarosan kiderült - feleslegesebb sem... 

Először 1745-ben foglalták el a britek, akik azonban egy csereügylet keretében hamarosan visszaadták a franciáknak. 13 évvel később ismét megostromolták és ezzel be is teljesedett az erődítmény sorsa: a brit mérnökök nekiálltak lerombolni, hogy ne lehessen újra katonai célokra használni.

 

1961-ben indult meg a rekonstrukció, melynek eredményeképpen az ide ellátogató turisták tényleg a XVIII. században érezhetik magukat. Ezen a nyáron óriási ünnepségsorozat emlékezik meg arról, hogy 300 éve, 1713-ban érkeztek ide az első francia telepesek.

Cartier

 

Félreértés ne essék, ez nem az a Cartier. Ha ön órát vagy ékszereket keres, rossz helyen jár.

Jacques Cartier (1491-1557) francia hajóst I. Ferenc bízta meg azzal, hogy Észak-Amerikából hozzon neki aranyat, fűszereket és mellékesen találjon egy praktikus átjárót Ázsia felé.  Egyik megbízásnak sem sikerült eleget tennie, de vitathatatlan, hogy kiváló képességű hajós volt és a Kanada nevet ő használta először (az irokéz kanata szó alapján, amely települést jelent).

Cartier 1534-ben két hajóval és 61 emberrel indult útnak, elérte az új-fundlandi partokat és a Szent Lőrinc öblöt, majd hazatért két indiánnal a fedélzeten. A király kíváncsiságát mindenesetre sikerült felkeltenie, így a következő évben immár három hajón és 110 emberrel térhetett vissza.  Ekkor a jelenlegi Montreal magasságáig jutott. Quebecben töltötte a telet, amely kellemetlen meglepetéssel szolgált: a nagy hideg és a skorbut következtében huszonöten meghaltak. Amint kiszabadultak a jég fogságából, sietősen hazaindultak, mert az indiánokkal viszonyuk igencsak rosszra fordult.

Harmadik expedícióját 1541-ben kezdte meg, abban a hiszemben, hogy a Szent Lőrinc folyón felhajózva el lehet jutni Ázsiába és  hogy a szárazföld belsejében kincsek rejlenek. Egy újabb kegyetlenül hideg tél után leletekkel megrakodva indult haza, de a kincsekről  gyorsan kiderült, hogy értéktelen ásványok.

Cartier többet nem is tért vissza. A nagy csalódás után jó fél évszázadnak kellett eltelnie addig, amíg Franciaország érdeklődése újra Észak-Amerika felé fordult.

Almás sertéskaraj

A karajszeleteket finomra reszelt almával, vékony hagymaszeletekkel, őrölt fahéjjal és olajjal bepácoljuk. Másnap úgy, ahogy van, beleöntjük egy serpenyőbe, sóval, bazsalikommal fűszerezzük és átsütjük. Tűzálló tálra kiszedjük, a visszamaradt olajban pirosra  sütünk vastagabb hagyma- és hámozatlan almaszeleteket, a húsra halmozzuk. Tetejére sajtot reszelünk, betoljuk a sütőbe és ráolvasztjuk a sajtot. 

Egyszerű, nincs vele sok macera, nem kell hozzá semmi extra alapanyag! Az eredmény pedig garantáltan ízletes és biztosan nem száraz - annak ellenére, hogy a karaj sovány és nem használtunk hozzá sok zsiradékot.

Az első egyetem

James McGill (1744-1813) nevét nem azért ismerjük még ennyi év után is, mert  gazdag és befolyásos prémkerekedő volt, aki életében  nagy tiszteletnek örvendett, hanem mert végrendeletében egyetem alapítására ajánlotta fel birtokát és még ráadásnak 10 000 fontot. És noha  durcás és önző rokonok hosszú ideig próbálkoztak keresztbe tenni, 1821-ben IV. György királyi kiváltságlevelével hivatalosan is megszületett az intézmény. Az oktatás 1829-ben indult, amikor a montreali kórház oktatórészlegéből létrejött az egyetem orvosi kara. Az első diplomát 1833-ban kapta meg az első és abban az évben egyetlen végzős hallgató.

Ma a McGill Kanada legjobb egyeteme (és a világban a 17. helyen rangsorolta tavaly a QS-lista). 215 000 volt hallgatója él 180 országban. A 2 campus 300 épületében 11 kar és további 11 iskola szolgálja a 37 500 itt tanuló diákot. 

Az egyetem büszke arra, hogy Rutherford az itt végzett radon-kísérleteinek eredményeiért kapta meg a Nobel díjat 1908-ban. De talán még ennél is nagyobb jelentőségű, hogy 1877-ben a McGill diákjai alkották meg a jéghoki első szabálykönyvét!

A legnagyobb kanadai tó

                   


                             

Több mint 31 000 km²-es felületével a Nagy-Medve-tó a legnagyobb kanadai tó, amely teljes egészében az ország területén belül található ( a Felső-tó és a Huron-tó ugyanis még nagyobb kiterjedésű, de az Egyesült Államokkal közös). A körülbelül 52 Balaton méretű víztükör a világon a nyolcadik, illetve Észak-Amerikában a negyedik legnagyobb. Az átlagos mélység 71 m, a legmélyebb pontja a 400 métert is meghaladja.           

Amőbára emlékeztető formájú, öt hatalmas karral, melyeknek még külön-külön nevet is adtak: Keith, McVicar, McTavish, Dease és Smith. Számtalan apró sziget pettyezi.
        
                  


A vízét kissé hűsnek éreznénk még ilyenkor is - az év nagy részében, gyakran egészen júliusig jég borítja, a hajóforgalom mindössze 4 hónapot használhatja. Novembertől márciusig vagy akár áprilisig autóút vezet át rajta.

A kereskedelmi halászat nem engedélyezett, de évente 400 horgász  teheti próbára szerencséjét a halban gazdag tavon. Világrekorder nagyságú tavi pisztrángok és pénzes pérek úszkálnak erre
szinte háborítatlanul.

Egy eszkimó művész

Pitseolak 1904-ben született Nottingham szigetén, a Hudson öbölben. Talán az utolsó halászó, vadászó, gyűjtögető generáció tagjaként élte gyermekkorát, majd 1922-ben férjhez ment. 17 gyermeke közül mindössze 5 élte túl a csecsemőkort. Ashoona, a férj negyvenévesen halt meg, vírusfertőzés következtében. 

Pitseolak élete utolsó 25 évében alkotta műveit. 1974-ben választották be a Kanadai Királyi Művészeti Akadémia tagjai közé. 1977-ben megkapta a Kanada-rendet, az ország legmagasabb állami kitüntetését. 1984-ben halt meg, négy gyermeke és két unokája követte a művészi pályán.

Ma is ő az egyik legismertebb eszkimó művész. Több mint 7000 képpel járult hozzá ahhoz, hogy legyen fogalmunk a hagyományos eszkimó - inuit életről és a hitvilágról.

Sütőtökös piskótarolád krémsajttal

Gyorsan elkészülő sütemény, kezdők is nyugodtan nekiállhatnak, mert nemigen lehet elrontani. 

A piskótához:

3 egész tojást habosra keverünk

18 dkg cukorral, majd hozzáadunk nagyjából

20 dkg villával szétnyomott főtt vagy sült sütőtököt. Beleszitálunk

15 dkg finomlisztet,

csipet sót,

fél teáskanál szódabikarbónát,

fél teáskanál  sütőport,

fél teáskanál őrölt szegfűszeget és

fél teáskanál őrölt fahéjat. Összeforgatjuk, sütőpapírral vagy alufóliával bélelt nagy tepsibe terítjük és a tetejére kedvünk szerint darabosra vágott vagy durvára darált 

diót hintünk, olyan 5 -10 dekát. 190 °C -ra előmelegített sütőben 13 - 15 percig sütjük. 

A sütőből kivéve feltekerjük. Ha kihűlt, szétnyitjuk és a következő krémmel megkenjük:

20 - 25 dkg krémsajtot,

12 dkg porcukrot,

5 dkg puha vajat és

1 teáskanál vanília kivonatot (vagy ennek híján közönséges vanillincukrot) összekeverünk.

A roládot ismét feltekerjük. Ízlés szerint a tetejét megszórhatjuk porcukorral.