2011. január 31., hétfő

Az aranyásók városa


Az aranyláz Yukonban 1896 augusztusában kezdődött, amikor három szerencsés fickó aranyat talált a Nyúl forrás vizében. Dawsont azonban nem ők, hanem egy negyedik aranyásó, Joseph Francis Ladue alapította a következő év januárjában, és arról a geológusról nevezte el, aki tíz évvel korábban feltérképezte a környéket.

A Klondike és a Yukon folyók találkozásánál fekvő városkába villámgyorsan érkeztek a gazdagodni vágyók,
1897 nyarán nagyjából ötezren éltek itt az alapító legnagyobb örömére, aki a telkeket 800 és 8000 dollár közötti áron mérte. 1898-ra a lakosság már 40000 főre duzzadt, de az aranyláz hamar lecsengett és Dawson elvesztette vonzerejét.

Most Dawson Citynek mindössze kb. 1400 lakója van, akik büszkén őrzik a hagyományokat. A vadonatúj épületek nem lóghatnak ki a sorból, illeszkedniük kell a régiekhez, ezért aztán a kisváros pont olyan, ahogy azt a westernfilmek alapján elképzeljük.

A Gyémántfogú Gertie kaszinójában ma is naponta többször kánkánoznak a táncoslányok és közben ugyanúgy el lehet játszani a pénzt, mint egykoron. A bevételből állítólag a régi házak helyreállítását finanszírozzák.

Természetesen temetőből van a legtöbb: szabadkőműves, katolikus, protestáns, zsidó, rendőrségi, stb. Lehet benézni a múzeumokba is, a legfőbb látnivaló azonban maga a táj:



2011. január 20., csütörtök

A Hetek csoportja

Hajdanában a kanadaiak többsége meg volt győződve arról, hogy országuk annyira jelentéktelen és csúnya, hogy egyáltalán nem érdemel semmilyen figyelmet. Ez a kisebbségi érzés, amely az anyaország, Nagy-Britannia és a "nagy" szomszéd, az USA árnyékában kialakult, minden téren jelen volt, így a művészetben is.


A huszadik század elejéig kellett várni ahhoz, hogy néhány művész szembe menjen ezzel a hiedelemmel és célul tűzze ki a kanadai táj megörökítését. Öten közülük - MacDonald, Varley, Johnston, Carmichael, Lismer - ugyanannál a torontói cégnél dolgoztak, Jackson és Harris baráti alapon csatlakozott hozzájuk.

Hosszas fejtörés
után sem tudtak igazán ütős nevet kitalálni maguknak. 1919-től használták a Hetek csoportja ( Group of Seven) elnevezést. 1920-ban volt első közös kiállításuk, az utolsó pedig 1931-ben. Volt némi fluktuáció: Frank Johnston Winnipegbe költözésével egy hely megürült, amit csak 1926-ban töltöttek be Cassonnal. Edwin Holgate lett a nyolcadik tag, majd MacDonald halálakor L.L. Fitzgerald érkezett.

Rövid idő alatt sikerült annyira elfogadtatni magukat, hogy már a harmincas években úgy érezték, nincs szükség a csoport nyújtotta védelemre. A tagok mindegyike elismert lett és művészetükkel nagyban hozzájárultak a kanadai nemzeti érzés kialakulásához.



2011. január 2., vasárnap

Leonard Cohen

Azt hiszem, Magyarországon viszonylag kevesen tudják, hogy a világsztár Leonard Cohen kanadai. És még kevesebben tudják azt, hogy ő nem "csak" egy énekes, hanem elismert író és költő. Bizonyságul álljon itt 2002-ben megjelent kötetének címadó verse Szántó T. Gábor fordításában.



A vágyódás könyve

Nem teremtek hegyeket
A rendszernek vége
Hogy vannak gyógyszerek
I-tennek hála érte

Követtem az utat
Káosztól művészetig
A vágy lova húzza a
Depressziókocsit

Hattyúként siklottam
Sziklaként süllyedtem
Rég elhúzott az idő
Amikor nevettem

Lapom túl fehér volt
Tintám túl halvány
Nappalom nem írta
Mit diktált éjszakám

Állatüvöltéseim
Angyalcsalódásom
A megbánásra mégsincs
Jóváhagyásom

Hisz az is valakié lesz
Mi nekem nem sikerül
Szívem az övé lesz
Személytelenül

Rálép az útra
Megérti mit mondtam
Szabadságom verdes
Tört akaratomban

Életünk összeér
Röpke pillanat
Az ajtó kitárva
Az idő fennakad

És megszületik a nő
Hozzád hasonlónak
Miket senki nem tett
Általa folytatódnak

Tudom hogy jönni fog
Tudom hogy keres
Az lesz a vágyódás
A könyv pedig ez

The book of longing

I can't make the hills
The system is shot
I'm living on pills
For which I thank G-d
I followed the course
From chaos to art
Desire the horse
Depression the cart
I sailed like a swan
I sank like a rock
But time is long gone
Past my laughing stock
My page was too white
My ink was too thin
The day wouldn't write
What the night pencilled in
My animal howls
My angel's upset
But I'm not allowed
A trace of regret
For someone will use
What I couldn't be
My heart will be hers
Impersonally
She'll step on the path
She'll see what I mean
My will cut in half
And freedom between
For less than a second
Our lives will collide
The endless suspended
The door open wide
Then she will be born
To someone like you
What no one has done
She'll continue to do
I know she is coming
I know she will look
And that is the longing
And this is the book