A Hetek csoportja

Hajdanában a kanadaiak többsége meg volt győződve arról, hogy országuk annyira jelentéktelen és csúnya, hogy egyáltalán nem érdemel semmilyen figyelmet. Ez a kisebbségi érzés, amely az anyaország, Nagy-Britannia és a "nagy" szomszéd, az USA árnyékában kialakult, minden téren jelen volt, így a művészetben is.


A huszadik század elejéig kellett várni ahhoz, hogy néhány művész szembe menjen ezzel a hiedelemmel és célul tűzze ki a kanadai táj megörökítését. Öten közülük - MacDonald, Varley, Johnston, Carmichael, Lismer - ugyanannál a torontói cégnél dolgoztak, Jackson és Harris baráti alapon csatlakozott hozzájuk.

Hosszas fejtörés után sem tudtak igazán ütős nevet kitalálni maguknak. 1919-től használták a Hetek csoportja ( Group of Seven) elnevezést. 1920-ban volt első közös kiállításuk, az utolsó pedig 1931-ben. Volt némi fluktuáció: Frank Johnston Winnipegbe költözésével egy hely megürült, amit csak 1926-ban töltöttek be Cassonnal. Edwin Holgate lett a nyolcadik tag, majd MacDonald halálakor L.L. Fitzgerald érkezett.

Rövid idő alatt sikerült annyira elfogadtatni magukat, hogy már a harmincas években úgy érezték, nincs szükség a csoport nyújtotta védelemre. A tagok mindegyike elismert lett és művészetükkel nagyban hozzájárultak a kanadai nemzeti érzés kialakulásához.