2011. július 23., szombat

A leghosszabb híd




Kanada leghosszabb hídja a Konföderáció-híd, amely az ország legkisebb tartományát, az Edward herceg szigetet köti össze a szárazfölddel. Korábban gőzhajóval, majd komppal lehetett ide eljutni, és télen a zord időjárás gyakran elvágta a szigetieket a külvilágtól.

Az építkezést parázs vita előzte meg, melyet 1988-ban népszavazással zártak le, ahol a híd hívei voltak (közel 60 %-kal) többségben. A munka 1993. október 7-én indult. Ehhez a kanadai alkotmányt is meg kellett változtatni, mivel az a kormányt gőzhajó-összeköttetés biztosítására kötelezte 1873 óta - akkor csatlakozott ugyanis a sziget Kanadához.

Az 1997. május 31-én átadott híd 12,9 km hosszú és 11 m széles. Középtájon 60 m a vízfelszíntől való távolság, ezen a ponton haladhatnak el alatta a nagy tengerjáró hajók.

A hídpénz attól függ, hány tengelye van a gépjárműnek. A jelenleg érvényes árlista szerint egy személyautó (vagy bármilyen egyéb két tengelyű jármű) 43.25 kanadai dollárért mehet oda-vissza. Ezzel ez a legdrágább híd egész Észak-Amerikában. Gyalog vagy kerékpárral nem lehet útnak indulni, de működik egy olcsó kisbuszjárat, melyre 4 dollár a jegy (ha a biciklit is magunkkal visszük, akkor 8).



2011. július 7., csütörtök

1964 - szobrászati szimpózium


Aki Montreálban a Mont Royal felé sétál, rábukkanhat Székely Péter (1923-2001) egyik szobrára. (Ő az a művész, akinek a nagyvilágban sokfelé, többek közt a budapesti Nagyvárad téren is találkozunk egyik alkotásával.) Negyvenhét éve áll ott a Kőangyal - L'ange de pierre.

1964 nyarán tartották meg ugyanis azt a nemzetközi szobrászati szimpóziumot, ami az első ilyen esemény volt Észak-Amerikában. A világ különböző pontjairól érkeztek szobrászok ide, hogy a város meghívására két hónap alatt elkészítsék művüket. A szabad ég alatt dolgoztak, így minden szobor már eleve a jövendő kiállítási helyére került.

Nemcsak a rövid határidő, az időjárás és a nyelvi korlátok okoztak nehézségeket, hanem az alapanyaggal is gond volt. A görög Geraszimosz Szklavosznak (1927-1967) például kétszer kellett nekiveselkednie a faragásnak, az első kőtömb ugyanis selejtesnek bizonyult.

A sok monumentális alkotás közül a legnagyobb egy 12 m átmérőjű, fémrudakból és lemezekből készült gömb volt, Robert Roussil (1925-) kanadai szobrász műve, sajnos, már nem látható, szétszedték. De a többi most is ott áll, a gyönyörű, nyáron zöld, télen hófehér tájban.