2010. szeptember 30., csütörtök

Nanaimo szelet

Kanadai édesség, amelynek leírása nyomtatásban először állítólag egy jótékony célú szakácskönyvben jelent meg az 1950-es években. További részletek és adatok megtalálhatók a Wikipédiában, ahol külön szócikk (http://en.wikipedia.org/wiki/Nanaimo_bar) foglalkozik e három rétegből álló sütemény történetével. Akárhogy is volt, az tény, hogy 1986-ban Nanaimo város polgármestere pályázatot írt ki arra, hogy megtalálják a legigazibb receptet. Íme a győztes:

1. réteg - alaplap

1/2 csésze (110 g) vajat,
1/4 csésze (50 g) cukrot és
5 evőkanál kakaóport (nem instant!) összeolvasztunk. Hozzáadunk
1 kissé felvert tojást és kevergetve sűrűre főzzük. A tűzről levéve
1 és 1/4 csésze graham kekszmorzsa (vagy más ledarált keksz),
1/2 csésze (60 g) darált mandula és
1 csésze kókuszreszelék kerül bele. Egy 20x20 cm-es szögletes formába belenyomkodjuk (alá érdemes egy folpack lapot vágni, hogy egyszerű legyen majd kiszedni a kész süteményt a formából).

2. réteg - krém

1/2 csésze (110g) vajat,
2 evőkanál és 2 teáskanál (40 ml) tejszínt,
2 evőkanál nem főzős vanília pudingport és
2 csésze (400 g) porcukrot habosra keverünk.

3. réteg - csokoládémáz

100 g étcsokoládét és
30 g vajat alacsony hőmérsékleten összeolvasztunk, ha kissé kihűlt, a sütemény tetejére öntjük.

Megjegyzés:
A családomnak nagyon ízlett, de a krém szerintem így túl édes, igazából már az elkészítés közben is nagyon vacilláltam, hogy sokkal kevesebb cukor is elég lenne, de nem akartam eltérni a hiteles forrástól.

1 csésze= 250 ml

2010. szeptember 29., szerda

Karizmatikus miniszterelnök

Pierre Trudeau 1968 és 1979, majd 1980 és 84 között volt kormányfő. Ő az a kanadai miniszterelnök, akinek nevét hazáján kívül is nagyon sokan ismerték.

1919-ben született gazdag Montreal-i család gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a jezsuita Jean-de-Brébeuf kollégiumban végezte, ahol nacionalista, sőt egyenesen fasiszta eszmék hatottak rá és diáktársaira. A jogi egyetem befejezése után került a Harvard-ra, majd Párizs és London következett. Az ötvenes években szovjetunióbeli utazása miatt az USA-ban feketelistára került. Külföldi tapasztalatai és tanulmányai fokozatosan megváltoztatták politikai nézeteit, és 1965-ben belépett a Liberális Pártba.


Amikor 1967-ben Pearson
leköszönt, a generációváltás jegyében a kanadai ifjúság bálványaként Trudeau lépett helyére. Miniszterelnöki karrierjének legnehezebb pillanatait a Quebec-i szeparatisták okozták, de erős kézzel úrrá lett a válságon. Nevéhez fűződik a kétnyelvűségi törvény. Célja az igazságos társadalom volt, ennek jegyében az általános egészségbiztosítás elkötelezett híve volt.
A nemzetközi politikában sokat tett a hidegháborús feszültség enyhítéséért.

Ellentmondásos egyénisége és playboy életstílusa miatt kortársai vagy nagyon szerették vagy mérhetetlenül kritizálták.

Tegnap volt halálának tizedik évfordulója.

2010. szeptember 24., péntek

Az első kanadai bélyeg

A mai fogalmaink szerinti Kanada nem is létezett - hiszen csak 1867-ben egyesültek az észak-amerikai brit tartományok - , amikor a sokoldalú Sandford Fleming ( mérnök és feltaláló, többek között a CPR vasúthálózat tervezője, a kanadai tudományos akadémia alapító tagja, az egységes időzónák bevezetésének utóbb lovaggá ütött élharcosa) megalkotta az első kanadai bélyeget.


Akkoriban minden bélyeg az uralkodót ábrázolta, el lehet képzelni hát a megrökönyödést: a korona és a királynő monogramja (VR = Victoria Regina) alatt egy hód képe foglalja el a középső részt, a tervező szerint a kanadai nép szorgalmát, leleményességét és kitartását jelképezve.


Errefelé később történt még ennél is faramucibb eset bélyegügyben. 1860-ban Új Brunswick postamestere, Charles Connell az ötcentes bélyegen önhatalmúlag lecserélte a királynőt és a saját arcmását biggyesztette a helyére. Ebbe aztán sajnálatosan bele is bukott, az inkriminált bélyeget pedig (szinte) mind bevonták.


A vöröses színű, nem fogazott 3p azaz 3 penny értékű hódos bélyeg azonban az 1851. ápr. 23-i kiadása után használatban maradt, és noha nagyszerű újításképpen a hátoldala enyvezett volt, nem ragadt igazán jól. A piacon manapság egy kiváló állapotban lévő példány akár 34 000 dollárt is érhet.






2010. szeptember 16., csütörtök

Botanikus kert a Vancouver-szigeten


Butcharték a portland cementből gazdagodtak meg a XIX-XX. század fordulóján. Amikor a házuk melletti kőfejtő már kimerült, a feleségnek, Jenny Butchartnak nagyszerű ötlete támadt: lovaskocsikkal termőföldet hozatott a holdbéli tájra emlékeztető vidékre, majd beültette növényekkel. Ez lett az Elsüllyedt kert. A ház tengerre néző oldalán 1908-ra készült el a japánkert, majd a teniszpálya helyén az olasz. Aztán a veteményeskert 1920-ban átalakult rózsakertté.


Ekkor már évente legalább ötvenezren keresték fel az időközben Benvenuto (olaszul Isten hozott) névre keresztelt birtokot. A a park szépségeit élvezhették Butchart úr díszmadarai is, pávák, kacsák, galambok és egy meglehetősen embergyűlölő papagáj.

Nemcsak növények és madarak kerültek ide a világ sok szegletéből, hanem szobrok és szökőkutak is. A legismertebb ezek közül a bronz vaddisznó, amelynek a szóbeszéd szerint
szerencsét hozó orra fényes a sok simogatástól. A szobor 1620-ban készült márvány eredetije Pietro Tacca műve és a firenzei Uffizi-ben található.


A botanikus kert ma is a Butchart leszármazottak tulajdonában van. Évente közel hétszázféle dísznövényből egy millió tő kerül kiültetésre, hogy a látogatók márciustól októberig folyamatosan gyönyörködhessenek a virágokban, melyek magvait akár meg is vásárolhatják.