A nyelvrendőrség lecsap

Quebec az egyetlen olyan kanadai tartomány, ahol a franciák vannak többségben. Attól való félelmükben, hogy elsüllyednek Észak-Amerika hatalmas, angol nyelvű tengerében - mint ahogy az megtörtént az USA-beli Louisiana esetében, ahol tulajdonképpen már csak a helynevek emlékeztetnek a francia múltra - létrehozták az OQLF-et (Office Quebecoise de la langue francaise), amely 1961 óta őrködik azon, hogy ez ne következzen be.

A közigazgatásban és a kereskedelemben is olyan sikeresen védték a nyelvet, hogy a nyolcvanas évek végére minden Quebec-i üzlet kirakata felett kizárólag francia lehetett a felirat. Nagyjából húsz éve aztán normalizálódtak az állapotok, ma a követelmény csak annyi, hogy a francia szöveg legyen a fő helyen.

Előfordulnak mulatságos esetek. 1996-ban például egy hölgy megfenyegette az egyik kisállatkereskedőt, hogy feljelenti, mert az ott árusított papagáj nem beszél franciául.

A múlt héten egy szexuális segédeszközöket forgalmazó boltra sújtott le az OQLF, azaz a nyelvrendőrség, ahogy jóakarói nevezik. Az "ügy" hat éve kezdődött, amikor állampolgári bejelentésre a felügyelet kivonult és megállapította, hogy nincs megfelelő feliratozás az egyik árucikken. És noha az évek során többször is ígéretet kaptak arra, hogy ezt a hiányosságot orvosolni fogják, ez azóta sem történt meg! Talán a mostani 500 dolláros bírság jobb belátásra kényszeríti a céget és a vastag, kondomszerű tárgy dobozán hamarosan megjelenik az angol mellett franciául is az eligazító szöveg, amelyhez minden Quebec-i lakosnak elidegeníthetetlen joga van.

Kanadai hősök 2.

Majdnem napra pontosan most múlt harminc éve, hogy Terry Fox nekiindult a hosszú útnak, amit nem sikerült ugyan végigfutnia, de amivel mégsem vallott kudarcot.

A történetet rengetegen ismerik hazáján kívül is. Egy tizennyolc éves fiúnak szembe kell néznie a csontrákkal és következményével: egyik lábát térd fölött amputálják. A kórházban tapasztalt rengeteg szenvedés láttán elhatározza, hogy megpróbál tenni valamit. Terve az, hogy keresztülfut Kanadán és közben pénzt gyűjt a rákkutatásra. Csak egyetlen dollárt kérne minden honfitársától, a végcél 24 millió dollár.

Hosszú hónapokat edz, hogy fizikailag felkészüljön az elképesztő vállalkozásra, hiszen naponta 42 kilométert akar megtenni. Amikor 1980. ápr. 12-én elindul az Atlanti-óceántól, nem sokan figyelnek oda. De kitartása lassan mindenkit lenyűgöz és amikor 143 nappal később, 5 280 kilométer megtétele után a továbbterjedő betegség megállítja, már az egész ország szívébe zárta.

Terry Fox 1981 júniusában meghalt, de a nevét viselő alapítvány azóta is minden szeptemberben megrendezi a Terry Fox futást, nemcsak Kanadában, hanem a világ sok más országában is, és a rákkutatásra összegyűjtött immár több mint 500 millió dollárt.

Az első tél

1535-ben, a második kanadai útján Jacques Cartier francia felfedező úgy határozott, hogy embereivel a telet Stadaconaban (a mai Quebec városának közelében) tölti. Nem tudni, hogy ez a döntés szabad akaratból született-e, vagy az időjárás hirtelen hidegre fordulása kényszerítette ki.

Abban az évben még bennszülött mértékkel mérve is különösen zord volt a tél. Cartier expedíciójának három hajója november közepétől 1536 áprilisáig volt a vastagra hízott folyami jég foglya. A több mint egy méteres hóval borított tájban a mozgás majdnem lehetetlenné vált.

A kezdetleges "erőd", amit a franciák eredetileg az egyre ellenségesebbé váló irokézek miatt építettek maguknak, nem sok védelmet nyújtott a kanadai télben. A belső falakon 15 centiméteresre hízott a jég. Pince híján lehetetlen volt a készletek megfelelő tárolása. Sózott húst ettek és az iváshoz havat kellett olvasztani.

A vitaminhiány miatt megjelent a skorbut: az emberek nagy része annyira legyengült, hogy ágynak estek, lábuk megdagadt, bőrüket bevérzések tarkították, megfeketedett fogínyükben meglazultak a fogak. Februárra a 110 franciából alig 10 volt hadra fogható. Megpróbáltak a falakat verve zajt csapni, nehogy a kívülről figyelő indiánok - észrevéve védtelenségüket - megtámadják őket.

Cartier elrendelte, hogy mindenki imádkozzék, de talán ennél hasznosabb volt az, hogy feltűnt neki, az ugyanilyen tüneteket mutató bennszülöttek szinte egyik napról a másikra rendbe jöttek és sikerült is belőlük kihúzni a csodaszer titkát. Noha a franciák a tűlevelekből készített teát először nem merték megkóstolni, attól tartva, mérget itatnának velük, az annedda-főzet (szakértők szerint a thuja occidentalis/nyugati tuja) végül megmentette életüket, és így történt, hogy 85 európai túlélte az első telet az Újvilágban.

"Hálából" 1536 májusában, amikor hazaindultak Franciaországba, magukkal hurcoltak tíz indiánt, köztük a törzsfőnököt, Donnaconát.

Paradicsom a Leslie utca végén

Majd ötven éve kezdték el a feltöltést az Ontario tavon, mert a kikötő bővítéséhez hullámtörőt akartak építeni. Később a hajóforgalom növekedés helyett visszaesett, így a kikötőfejlesztési terv kukába került, de a városból ezután is ide hordták a sittet és a földet. Azt hihetnénk, hogy rettenetes természetpusztítás lett az eredmény.

Az immár 5 kilométer hosszú mesterséges földnyelvet a hosszú évek-évtizedek alatt a növényzet benőtte, megtelepedett az állatvilág és a városlakók egyik kedvenc kirándulóhelye lett. Noha a déli részére még ma is hordják az építési törmeléket és könnyen előfordulhat, hogy törött wc-csészék csillannak meg a napfényben, az északi felén szinte háborítatlanul élhetnek a növények, és közöttük a kígyók, teknősök, békák, hódok, vidrák, rókák, prérifarkasok ...

A madárkedvelők élvezettel járnak erre, össze is állították az itt látott több mint 300 madárfaj katalógusát, mely állandóan bővül. Ugyanígy, ha a megfigyelő olyan különleges lepkére bukkan, ami nem szerepel az immár jó ötvenes listán, jelentenie kell a természetvédelmi hatóságnak vagy a Földnyelv barátainak. Ez a társaság 1977-től küzd azért, hogy a félsziget továbbra is nyitva álljon a kirándulók előtt.

A Leslie utca végén, tulajdonképpen annak meghosszabbításával kialakult park csak hétvégeken látogatható. Autóval behajtani tilos, de gyalog, biciklivel vagy görkorcsolyával szabadon bejárható. A "természet lágy ölén" érezhetjük magunkat, a civilizációtól távol, pedig közvetlenül mögöttünk ott magasodik Toronto belvárosa a felhőkarcolókkal és a híres toronnyal.