Calgary Stampede

Alberta tartomány fővárosának lakossága minden év júliusában legalább a kétszeresére nő, mert a világhírű Stampede - amit előszeretettel neveznek a világ legnagyobb szabadtéri rendezvényének - ilyenkor több mint egymillió embert vonz ide.

A történet majdnem száz éve kezdődött, amikor egy amerikai mutatványos, Guy Weadick a rendes évi ipari-mezőgazdasági kiállításra Calgary-ba érkezvén meggyőzött néhány helyi pénzembert arról, hogy itt érdemes lenne megszervezni egy nagyszabású vadnyugati műsort. Hozatott vadlovakat és bikákat, a város megépítette ehhez a rodeó arénát és olyan magas díjakat tűztek ki, amivel mindenhonnan idecsábították a cowboyokat. Ez a legelső, hat napos stampede 1912. szeptemberében teljes sikert aratott, és az akkori plakáton látható befektetőknek nem kellett megbánni azt, hogy nevüket és pénzüket adták az eseményhez. Aztán pár év szünet következett, de az első világháború végeztével, 1919-ben újra megrendezték a seregszemlét.

Közben a mezőgazdasági kiállítás látogatottsága nagyon visszaesett, és 1923-ban jött a gondolat, hogy a két eseményt vonják össze. A növekvő népszerűség és a pénzügyi haszon hatására a város vezetői is hamarosan teljes mellszélességgel támogatták az immár évente megrendezett fesztivált.

Manapság a stampede tíz napja alatt Calgary vadnyugati díszbe öltözik és az utcákat ellepik a cowboy-ruhás gyerekek és felnőttek. Felvonulások, bemutatók, kiállítások, versenyek, koncertek követik egymást, vásári forgatag és igazi bulihangulat uralkodik. A középpontban természetesen a rodeó tíz versenyszáma van, ahol a győzteseknek 100, 000 dollár jár, és a pokoli félmérföld, a lovasszekerek 1,15 milliós díjazású gyorsasági futama.

Szentendre kanadai kivitelben

Ontario keleti részén, a Szent Lőrinc folyó mellett 24 hektáros területen fekszik Upper Canada Village, magyarul felső-kanadai falu, a skanzen, ahol visszaléphetünk a XVIII.-XIX. századba.

Létezését annak köszönheti, hogy az 1950-es években a folyóra vízerőművet terveztek, ami egyes vidékek elárasztásával járt. Ezekről a területekről mentettek át ide jellegzetes régi házakat, hogy ne tűnjön el teljesen az a kevés kézzelfogható múlt, amire Észak-Amerika visszatekinthet. A megnyitó 1961 nyarán volt, de azóta is folyamatosan gazdagodik a múzeumfalu.

A 40 épület és azok környezete úgy van kialakítva, hogy a látogatónak az legyen az érzése, valódi, élő és működő faluban jár. Az itteniek korhű ruhákban dolgoznak, ellátják a jószágot, fonják a gyapjút, őrlik a gabonát, sütik a kenyeret vagy éppen patkolják a lovakat, verik a vasat.

Mindig nagy élmény körbejárni, de sokféle fesztivált is tartanak további különlegességekkel. Májusban például megfelelő külsőségekkel megünneplik Viktória királynő születésnapját. A legjobb persze a gyerekeknek. Vannak külön számukra szervezett egynapos falulátogatások, de azt hiszem, az igazi a bentlakásos időutazó program lehet, amikor vasárnaptól péntekig élhetik a régi iskolások életét.

Piros és fehér

Július elsején Kanada 143. születésnapját ünnepli. 1867-ben egyesítette ugyanis a brit észak-amerikai törvény Új-Brunswick és Új-Skócia gyarmatokat a Quebec-et és Ontario-t magába foglaló Kanada tartománnyal Kanadai Dominium néven. Sokáig az itt lakók - lévén híján mindenféle nemzeti érzésnek - nem emlékeztek meg erről. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megváltozzon.

Ma viszont már a kanadaiak büszkék országukra, így ezen a napon minden és mindenki pirosba és fehérbe öltözik, (még az éppen Ottawába látogató II. Erzsébet is). A főváros utcáin hömpölyög a tömeg, sokan arcukra kanadai zászlót vagy piros juharlevelet festettek. Az árusoknál elképzelhetetlen mennyiségű, nemzeti színekkel és szimbólumokkal díszített vacak kapható, az idei sláger a piros vuvuzela.

Szokás ilyenkor megnézni az őrségváltást a Parlament-hegyen, de persze rengeteg helyszínen vannak programok, koncertek, kiállítások, sportesemények, utcai előadások. A Jacques Cartier parkban például bennszülött meséket hallgatnak a gyerekek.

A főpolgármester - hagyományosan - reggelin lát vendégül több ezernyi nyugdíjast, megköszönve életük munkáját, mellyel hozzájárultak a város építéséhez.

A belvárosi Civilizáció-múzeumban ma délelőtt 50 boldog ember tette le az állampolgári esküt, majd énekelte el a kanadai himnuszt. A bevándorlási miniszter, Jason Kenney üdvözölte a legfrissebb kanadaiakat, akik 21 országból érkeztek.

Végül este az Ottawa folyó feletti tűzijátékkal zárul a nap.