Stephen Harper kanadai miniszterelnök tavaly dec. 30-án szóvivőjén keresztül meglepő bejelentést tett. A parlament karácsonyi szünete idén kissé hosszabbra nyúlik, a megszokott január végi kezdés helyett 2010-ben legközelebb csak márciusban kell a képviselőknek befáradni munkahelyükre. A felzúdulás elhallgattatására később közölte, ez a 63 nap semmiség az átlagban 151 napos ülésszünetekhez képest, ami 1867-től, a parlament első megalakulásától számolva valóban tény. A tisztánlátás érdekében viszont célszerűbb lenne rövidebb távra visszatekinteni, hiszen az utóbbi harminc évben ez az átlag csupán 22 nap.A konzervatív kisebbségi kormány feje nem feltétlenül azért döntött így, hogy a képviselőknek alkalmuk legyen kiélvezni Vancouver-ben a téli olimpia minden pillanatát. Sokkal valószínűbb, hogy elejét óhajtja venni azoknak a kényes kérdéseknek, melyeket az ellenzék tenne fel arról, mit tudtak kormánytisztviselők bizonyos megkínzott afgánokról.
Elképzelhető, hogy Harper jól számol. Hiszen a múlt télen hasonló húzással sikerült elkerülnie egy bizalmatlansági indítványt, és lám, még mindig ő a miniszterelnök.
Lehet, hogy most is megússza. E pillanatban az ellenzéki pártoknak sem áll érdekükben, hogy megbuktassák a kormányt. A liberálisok azért nem kívánják a mielőbbi megmérettetést, mert új vezetőjükkel még legalább fél év kell a felkészülésre, míg a szociáldemokraták azért, mert vezérük, Layton, betegeskedik.
Pedig a parlament tekintélyének védelme alapvető egy demokráciában, ahol elméletileg a miniszterelnök felelős a parlamentnek (és azon keresztül a népnek), nem pedig fordítva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése