Kanadai hősök 1.

Sir Charles Edward Saunders (1867 - 1937) életéből nagyjából tíz évet szentelt a zenének, melyet Bostonban és New York-ban folytatott tanulmányai után nemcsak oktatott Torontóban, hanem zenekritikusként is szolgált.

Másik nagy szerelme a francia nyelv és irodalom volt. Ezért egészen Párizsig zarándokolt, ahol három éven át hallgatta a Sorbonne-on.

1892-93-ban kémiaprofesszor volt Kentucky-ban a Központi Egyetemen , torontói egyetemi tanulmányok és a Johns Hopkins-on szerzett doktorátus után.

Már ezzel a sokoldalúsággal is megérdemelné az utókor tiszteletét, de ráadásul az ő nevéhez fűződik a Marquis búza, amely alapjaiban megváltoztatta a kanadai préri képét.

Mintegy mellékesen - követve a családi hagyományokat - 1903-ban kezdett el búzanemesítéssel foglalkozni. Tudományos módszereket vezetett be és egyenként vizsgálta meg a kalászokat. Egyik fivére már 1892-ben keresztezéssel létrehozott egy jó tulajdonságokkal rendelkező fajtát, a Markham-et, amely azonban nem produkált egyenletes minőségű vetőmagot.

Rengeteg munkával, gondos kiválasztással sikerült megalkotni az új fajtát, amely korábban érik be, azaz a fagy még nem fenyegeti, kitűnő kenyér süthető belőle és magas a terméshozama. A Saunders által nemesített Marquis tette Kanadát világszerte elismert búzatermelő és exportáló országgá, hozzájárult a préri benépesítéséhez és dollármilliókkal gazdagította az országot illetve Saskatchewan és Alberta farmereit.

Saunders összesen 19 évet töltött növénynemesítéssel, új árpa-, zab-, lóhere-, borsó- és babfajták is kerültek ki keze alól. 1921-ben választották be a Királyi Társaság (azaz a tudományos akadémia) tagjai közé és 1934-ben ütötték lovaggá.