2010. május 30., vasárnap

Tofino




A nevet hallva talán egy karamella jut eszünkbe, de a cukorkás üzletek polcainak átkutatása helyett inkább a Transzkanadai autópálya végpontját kell megkeresnünk Brit Kolumbiában.


A gyönyörű vidéket jó ötezer éve lakják emberek. Az európai jövevények egy spanyol hidrográfus, Don Vicente Tofino után nevezik el 1792-ben. Lassan-lassan kialakul egy kis kereskedőváros. Az első turisták az 1950-es években fedezik fel, de az idevezető utat ekkor még csak a hétvégeken használhatják, amikor a fakitermelők éppen pihennek. 1971-ben lesz a Csendes-óceáni partvidék nemzeti parkjának (Pacific Rim National Park) része, majd 2000-ben az ENSz bioszféra rezervátummá nyilvánítja.

Közben zajlott a természetvédők hatalmas küzdelme a fakitermelőkkel, mely 1993-ban nagyjából ezer aktivista letartóztatásához vezetett, de végül sikerült megakadályozni a tervezett tarvágást. Az itteniek elkötelezettségét bizonyítja egy másik csata is, amit 2001-2002-ben a városközpont 800 éves fájának megmentéséért folytattak.

Ma az 1 500 lakosú városka évente 750 000 - 1 000 000 látogatót fogad. Az aktív pihenésre vágyók szörfözni, horgászni, golfozni, kajakozni és vitorlázni járnak ide. Sokaknak van kedve bálna-, medve- és madárlesre indulni vagy a közeli, forró vizű források élvezetének hódolni.

És hogy megmaradjon Tofino olyannak, amilyennek mindenki szereti, a kisváros egyedülálló lépésre szánta el magát: kapuja zárva marad a gyorséttermi és kiskereskedelmi láncok előtt.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése